Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

Mindezeket előrebocsátva térjünk vissza a Kopácsit először említő, és már több ízben idézett 1436. évi oklevélre. Mind Szűcs, mind pedig Székely figyelmét felkeltette az az oklevél, és helyesen látták meg ennek jelentőségét.

415 Az oklevélben le van írva, hogy a György deák altárnokmester emberein a Nyulak-szigeti apácák népei által elkövetett hatalmaskodások ügyében egy tizenöt tagú választott bíróság ült össze Felhévízen, amelynek három nemes (köztük a budai patrícius Loránd-család egyik feudalizálódott tagja), kilenc budai polgár és három felhévízi lakos voltak tagjai. A budai polgárok közül István apothekárius az 1446— 1447-es, Maior Miklós az 1448—1449-es bírói években kimutathatóan városi esküdt, míg Szőlősi Péter az 1439-es mozgalom utáni második bírói évben, 1441—1442-ben a pénzbírói méltóságot viselte, tehát a bíró után következő rangot. Mivel abban az évben német bírája volt a városnak, Szőlősi volt a tanácsbeli magyarok vezetője. A felhévízi Kopácsiról már említettük, hogy ő volt a mozgalom utáni év bírája és itt látjuk János ötvöst, a magyarok 1439. előtti vezetőjét is.

416 A „magyar" „középpolgári" ellenzék három egymást követő vezetője tehát ugyanabban az ügyben a mozgalom előtt négy évvel együtt szerepel. De ki az a György altárnokmester, akivel kapcsolatban az egész magyar csoport összeáll? Először neve — tudomásunk szerint —• 1429-ben tűnik fel. Buda város vezetői között van felsorolva Buda, Pest és Óbuda városoknak a vámok és egyéb ügyek miatt a szigeti apácákkal folytatott viszályában. Mindhárom város vezetőinek nevét megismerjük ebből az oklevélből, amelyben testvéri egyetértésben vannak egymás után feltüntetve a legelőkelőbb német patríciusok és az úgynevezett magyar középpolgári ellenzék képviselői. Az apácáknak a város gazdasági életét bénító jogaival szemben egységes a teljes városi vezetőréteg, összes frakciói közösen Munich leányait többek közt a budai Münzer Jánoshoz és a pozsonyi patrícius Gailsamhoz adta nőül. Münzer azután a XV. század közepén több mint harminc évig majd minden második évben Buda város bírája. Münzer bambergi származású volt. Úgy látszik kétszer nősült, második felesége a nürnbergi eredetű Mühlstein családból származott. A Mühlsteinek ugyan inkább a bányavárosokban voltak érdekelve (bár a Siebenlinder—

Munich—Münzer atyafiságnak is voltak itteni érdekeltségei !) azonban, nyilván a sógorság révén, a család egyik tagja a budai tanácsba is bekerült. Münzer fia, akit szintén Jánosnak hívtak, nem folytatta atyja kereskedelmi üzleteit, hanem egyházi pályára lépett, a budai vár előtti Szt. Zsigmond káptalan prépostja lett. Münzernek a Mühlstein leánytól született leányát az ugyancsak Nürnbergből bevándorolt Haller Ruprecht vette el feleségül, és alig egy-két éves budai tartózkodás után a városi tanácsba is bekerült, a végén pedig úgy látszik bíró is lett. Haller fiai közül Ruprecht anyai nagybátyja példáját követve kanonok lett a Szt. Zsigmond-káptalanban, János viszont a nagykereskedő Szerencsés Imrével lépett tizlettársi kapcsolatra, és az alkincstartóságot is elnyerte. így tehát négy generáción át leányágon, és csak az ötödik generációban fiágon öröklődött a Siebenlinder vagyon (pedig nem is vérszerinti leszármazottakra) és a városi tekintély. Feltehetően maga Siebenlinder is beházasodva került ide. L. mindezekre Kubinyi A. : Die Nürnberger Haller in Ofen. Ein Beitrag zur Geschichte des Südosthandels im Spätmittelalter, Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg 52 (1963). 80. skk. Fel kell még arra is hívnunk a figyelmet, hogyha új, a tanácsban eddig nem szerepelt vezetéknévvel találkozunk, az még lehet egy tanácsbeli család tagja fiágon is, nemcsak nőágon. A Nadler család (vö. Székely Gy. : A huszitizmus . . . 579.) amely Szűcs szerint „új" család a patríciátusban (i. m. 266.), a valóságban az egyik legrégebb időtől kimutatható budai patríciuscsaládnak, a Tilmannoknak egyik oldalága, és mint ilyen birtokostárs a vidéki Tilmann jószágokban is. (1430. Dl. 12320.) •— A Tilmann—'Nadler család 1318-tól a XV. század közepéig megszakítás nélkül kimutatható a budai tanácsban ! 415 Szűcs J. : i. m. 290. —• Székely Gy. : A huszitizmus. 574. Szűcs kissé félreérti a szöveget, szerinte a magyar polgárság és az apácák ellentétéről van itt szó. Ez nem áll fenn: választott bírák ítélkeznek György deák és az apácák ügyében. (Dl. 12990.) Igaz, egységesen lépnek fel polgártársuk oldalán, pedig a bírák felét nyilván az apácák jelölték. 416 Kopácsira és Szőlősire 1. Esztergomi pr. It. Arch. eccl. vetus 46. (Plébániahatárper.) — Apothecariusra: 1446. aug. 10.: Dl. 93040. — Maior: 1448. nov. 19.: Dl. 14205. 153