Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

került, a vár létjogosultsága megszűnt. A keresztesek maguk is eltűntek Hévízről, s az épület a gondozatlanság következményeképpen tönkrement. A hévízi johanniták történetére vonatkozó gazdag irodalmat tanulmányunk elején már ismertettük. Ez az irodalom felment bennünket attól, hogy különösen részletesen foglalkozzunk a konvent történetével, ezért az alábbiakban inkább csak olyan szempontokat emelünk ki, amelyek az eddigi feldolgozók figyelmét elkerülték, vagy amelyeket félreértettek. Először meg kell állapítanunk, hogy a hévízi kereszteskonventnél, bár egyes kutatók, így Reiszig Ede, hajlandók voltak itt még „lovagházat" is feltételezni — leszámítva a szigeti várat — nem mutatható ki katonai jelleg. Már a szentkirályi konventnek (7. kép) Hévíz anyaházának pápai megerősítése kimondja, hogy birtokain „persona laica super ecclesiasticos viros nullám habeat potestatem, sed ad eas regendas fratres, qui clerici sint et idonei, presint".

207 Ez valószínűleg az eredeti kanonokrendi alapítás következménye, a pápa meg akarta akadályozni, hogy a kanonokok világi hatalom alá kerüljenek. A világi elöljárók alatt a lovagokat kell értenünk. A szentkirályi konvent tehát a rend papi és nem lovagi tagjainak irányítása alá került. Ezt Hévízen is ki tudjuk mutatni. 1276-ban a hévízi konvent három tagja, Péter prior, Nyitrai Márton scolasticus és Domonkos pap tolmácsoltak a Margit szenttéavatási perében, tehát tudtak latinul. A jegyzőkönyv meg is jegyezi, hogy Péter prior úr presbiter.

208 Hiteleshelyi működésében is papok jártak el

209 (8. kép). A konvent helyzetében lényeges változás következett be a XIV. század közepén, amikor elvesztették hiteleshelyi jogaikat. Nemcsak a hévízi, hanem a szentkirályi anyaház is így járt.

210 Ezáltal legfontosabb jövedelemforrásukat, de leglényegesebb feladatkörüket is elvesztették. Nem véletlen, hogy a király által elkobzott hiteles pecsétjüket és ezáltal hiteleshelyi jogaikat pápai segítséggel próbálták visszaszerezni,

211 ez azonban a jelek szerint nem 207 MonStrig. I. k. 133. (1187. január 23.) 208 1276: MonVespr. I. k. 180, 274, 275, 301, 318, 322, 331, 353, 354, 371, 372, 378. — Bonyodalmat okoz, hogy Péter priort és társait minden említéskor egy más adatokból nem ismert Szt. Kereszt egyház kereszteseinek nevezik. (Pl. 1276. szeptember 2.: Presbyter Petrus, prior ecclesie sancte crucis de ordine cruce signatorum [uo. 180.] — 1276. augusztus 8.: Dominus Petrus [prior] et rector monasterii sancte crucis de ordine signatorum [!] et Martinus de Nitra scholasticus predicti monasterii, uo. 274.) — Egy adatnál ezt az egyházat de Buda veteri névvel illetik (uo. 318.) annak ellenére, hogy a jegyzőkönyv Hévízet máshol Budához tartozónak mondja. (1276. július 28. uo. 295: Petrus filius Paus de calida aqua de Buda.) Óbudán viszont nincs sehol nyom a keresztesrendi Szentkereszt monostorra, (vö. Bártfai Szabó L. : Óbuda egyházi intézményei a középkorban.) De fel kell-e okvetlenül tételeznünk ezekből az adatokból, hogy Felhévízen egy Szentkereszt monostor állott volna? Az egyháznak patrociniuma, a templom címe kapcsolatban áll azzal a szenttel, vagy szent titokkal (pl. Szentháromság vagy Szentkereszt) akinek, vagy amelynek a tiszteletére szentelték fel a templomot. (Schwartz E. : A patrocinium a helynévfejtés és a településtörténet szolgálatában. Századok, 67 [1933] 185.) Ha azonban a templomot több titulusra szentelték fel, akkor valamelyiket kiemelnek, azonban olykor jogosan a többi közül egy másik nevén is nevezik. Erre több példát hoz fel Kumorovitz L. : A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez, TBM. XV (1963) 148. old. 198. j. (Idéz itt egy különös esetet, amikor egy kápolnát több, mint tíz titulusra szentelnek fel, mégsem azokról, hanem egy később odakerült ereklyéről nevezik el.) Tehát a Szentkereszt vagy második titulusa volt a Szentháromság egyháznak, vagy pedig időközben odakerült egy Szentkereszt ereklye. Lehet, hogy mind a két eset fennforog. A valószínűbb a második, ugyanis a Szentháromság-templomban a XVI. század elején volt egy Szentkereszt tiszteletére alapított oltárigazgatóság, ami azt jelenti, hogy a templomban Szentkereszt oltárnak és így valószínűleg ereklyének is kellett lennie. (1521: Prot. Bud. 585—6.) 209 1315. december 20.: a hiteleshely kiküldte dementem presbiterum ecclesie nostre, MonStrig II. 716. 210 Reiszig E. téved, amikor azt állítja, hogy a XIV. században majd minden évből fennmaradt hiteleshelyi kiadványa. Csak a század közepéig áll ez fenn. (A jeruzsálemi... 19.) 211 1372. november 25.: Theiner A.: i. m. II. k. 126—7. 116