Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

Nyilvánvaló, hogy a Gézavásár idejében még csak piacról beszélhetünk, ami nyilván a vásár létesülése után is megmaradt. Lehetetlen, hogyha lett volna Budának vásárszabadalma a pünkösdi vásárokra, akkor az oklevelek, amelyek pedig gyakran emlegetik a kisasszonynapi vásárt, ne emlékeztek volna meg róla. Hasonló eseteket azonban más városoknál is találunk, ahol ugyancsak nem maradt fenn a vásár kiváltságlevele. Fügedi bizonyította be, hogy az ilyen városoknál a vásár létesítése megelőzte a városi kiváltséglevél kiadását. A vásár pedig ezekben az esetekben eredetileg királyi tulajdonban volt, és rajta a vásári bíráskodást a király ispánja (vagy annak képviselője) gyakorolta.

193 Ez, a többi város példáiból merített analógia is megerősít bennünket előbbi bizonyításunkban: 1255 előtt, és pedig valószínűleg már a tatárjárás után, de Buda város alapítása előtt tartottak már Felhévízen országos vásárokat, éspedig Pünkösd napján. Ugyanezekből az analógiákból következik, hogy a vásári joghatóságot itt is a király tisztjei gyakorolták, ami annál inkább is érthető, hiszen a hévízi királyi kúriát akkor még nem adományozták el. A királyi tisztek vásárbíráskodása magyarázza meg továbbá — a már ismertetett topográfiai elemek mellett — azt, hogy hogyan került a vásár Budához. Ez annál is inkább érdekes probléma, hiszen az apácák hévízi birtoka, a kúria és a conditionarius házak a vásártér közelében voltak, övék volt a vásár vámja, mégsem gyakoroltak a vásár felett joghatóságot. Buda alapítása után ugyanis az uralkodó a vásár feletti bíráskodás jogát nyilvánvalóan saját budavári képviselőjére, a rektorra ruházta át, aki egyben a város bírói tisztét is ellátta.

194 A rektor a vásárbíróságot megbízottai által gyakorolhatta, akik feltétlenül a városi polgárságból kerültek ki. A rektorság megszűnése és a városi autonómia helyreállítása után már kiveszett a köztudatból, hogy a hévízi vásárbíróság gyakorlása a rektor királyi várkapitányi és nem pedig városbírói jogkörből eredt. így azután Buda háborítatlanul saját vásáraként igazgatta a hévízi vásárt. A város és az apácák későbbi perei, ha nem is említik név szerint Hévizet, szintén igazolják vásárunk meglétét. Az 1255-ös oklevelet ugyanis 1313-ban Tamás esztergomi érsek a következőképpen interpretálta: „quod ubique in districtu castri Pestiensis, siue in suburbio, siue in antiqua Pesth tributum solui debeat dominabus."

195 A külváros és a régi Pest nem lehet a districtus értelmezése, mert az érsek előtt Pestvár, a suburbium és a régi Pest polgárai jelentek meg, tehát három külön közösség, amelynek mindegyike köteles fizetni a vámot. A Pestvár (Buda) districtusa alatt csak a várnegyedet érthetjük, de valószínűbb, hogy a budai tanács alá közvetlenül tartozó területet, tehát a Vízivárost is. A suburbium pedig véleményünk szerint vagy csak Hévizet, vagy ha előző feltételezésünk helytelen Hévizet és Szentpétert együtt jelenti. Hévizet ekkor már gyakran nevezik Buda külvárosának. A régi (és mai) Pest vásárvámja a Budától való függés következtében az 1255-ös privilégium alapján lett az apácáké. Az érseki értelmezést Nagy Lajos király is jóváhagyta Í367-ben, amikor ennek alapján rendelte el a vámfizetést.

196 Az apácák nem küzdöttek a hévízi országos vásárok ellen. Itteni vámszedési joguk — a polgárok elleni általános panaszaikat leszámítva — háborítatlan volt. Az apácák a vásártér melletti birtokukról könnyűszerrel ellenőrizhették a kereskedőket és bántatlanul szedhették a vámot. Ezt igazolja a már fentebb idézett 1497-es oklevél: A felhévízi prépostság emberei elkergették az apácák vámosait Buda külvárosának tótfalusi (a mai Széna téren) és tassentali (a mai Horvát utca és Mártírok útja sarok) kapuitól,

197 míg a közvetlenül a vásártérnél álló és a mai Fő utca végét lezáró kaputól nem.

198 Persze, itt már az apácák voltak a földesurak. A király régi vásári joghatóságából csak nyomok maradtak meg. Ide kell számítanunk azt, amikor Szilágyi Erzsébet 1458-ban, nyilván mint Óbuda úrnője, lefoglaltatta a felhévízi 193 Uo. 31—2. 194 Kubinyi A. : Pecséthasználat. 124. 195 MonStrig. II. k. 689—91. 196 1367. augusztus 15.: Dl. 5581. 197 L. 187. j. 198 Ez a kapu már 1442-ben megvan: Dl. 13678. 114