Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

egyharmadot.

140 1494-ben végül a personalis praesentia bíróság újra megerősíti ítéletével a káptalan jogait, és elrendelte a káptalan beiktatását az egyharmad birtokába.

141 Ez az ítélet váltotta ki a királyi jogügyigazgató beavatkozását a perbe: a révészek belátván, hogy saját erejükből nem tudnak szembeszállni a káptalannal, inkább vállalták közel kétszáz éves önállóságuk jogtalanná nyilvánítását (pedig önállóságukat a káptalan sem vitatta). A jogügyigazgató arra hivatkozott, hogy a hajósok conditionariusai a királynak, és ezért az 1326-os megegyezés érvénytelen, mint conditionariusok ugyanis nem vállalhattak saját nevükben kötelezettségeket. A rév és a kikötők tulajdonjoga a királyé, a vámmal kapcsolatban pedig ügyvédi fogással az 1355-ös óbudai egyezségre hivatkozva azt állította, hogy akkor a révvámok birtokadomány fejében csereképpen a királyra szállottak. (Pedig csak az óbudai révről volt szó.) Mindezt nem a király és a fiskus, hanem a révészek érdekében adta elő, amit bizonyít Borsvai ügyigazgató perbeli előadásának befejező szakasza: az eljárással a káptalan a hajósoknak okozott több, mint ezer forintnyi kárt !

142 A per még a következő években is folyt.

143 Kissé részletesen foglalkoztunk a pesti hajósok és a pesti rév történetével. A jenői rév bonyolult tulajdonviszonyainak a megértéséhez azonban szükséges a pesti rév történetének ismerete is, de a pesti révészek szintén részt vettek a jenői rév forgalmában. A jenői rév földesúri jogon került a szigeti apácák birtokába. A kikötők hajósait az apácáknak adományozták, övék lett a jenői kikötő is, érthető, hogy a révre is igényt formáltak. A jenői révnél tehát az apácák játszották azt a szerepet, amit a pestinél a király. A révvám ugyan itt is a káptalané (egyharmada), azonban a kikötő földesúri joga nem a királyé, hanem a Nyulak-szigeti konventé, a hajósok pedig nem királyi népek, hanem az apácák jobbágyai. A földesúri hatalom érthetően sokkal erősebben érvényesült, és ez a jenői hajósok gazdasági erejét gyengítette. A XIII—

XIV. században még rendesen együtt harcoltak a káptalan ellen pesti társaikkal, de később már az apácák tárgyaltak helyettük a vámtulajdonossal. Az apácák birtoklási joga azonban nem volt egészen zavartalan. A káptalan itt is igényelte az 1268-as ítélet, és az 1326-os megegyezés értelmében a révvám egyharmadát, amelynek fejében magát a rév egyharmada tulajdonosának tekintette. Az apácák azonban a révészek feletti földesúri jog alapján a teljes tulajdonjogot vitatták a rév felett. A pereskedéseket

144 azonban itt is egyezség zárta le. 1375. május 23-án az esztergomi káptalan előtt egyeztek ki a káptalan és a szigeti apácák képviselői a jenői rév egyharmada ügyében. A káptalan biztosította tulajdonjogát az egyharmadra, míg az apácák a kétharmadot tartották meg. Megállapodtak továbbá a rév közös bérbeadásában.

145 Ezt végre is hajtották, mert 1425-ben a két egyházi testület közösen adja bérbe 50 Ft-ért a révet az apácák jenői és szigeti jobbágyainak.

146 A közös birtoklás következtében együttesen tiltakoztak 1462-ben a budai polgároknak a dunai hajózást a Felhévíz és Jenő közti szakaszon akadályozó hajómalmai ellen.

147 A káptalannal viszonylag simán megegyeztek az apácák, nehezebben ment ez a felhévízi konventtel. A keresztesek idetelepítése — mint látni fogjuk — az akkor még királyi rév védelmét is szolgálta, ezért építették fel a szigeti várukat. Ők lettek Felhévíz legnagyobb birtokosai, és így a kikötő tulajdonjogára igényt emeltek. Az apácák ugyan egyszerre kapták meg a hévízi és jenői hajósokat a királytól, azonban maradhattak még Hévízen olyan hajósok, akik nem kerültek az apácák fennhatósága alá. A XIV. században ezek elfoglalták a jenői kikötőt is, és nyilvánvalóan a keresztesek jobbágyai voltak. Az apácák panaszára a király 140 1492. szeptember 25. uo. 54. sz. 141 1494; Veszpr. kpt. orsz. lt. Instr. regn. B. 37. 142 L. fenn 122. j. 143 1503. szeptember 9. Knauz N. : A budai kápt... 62. sz. — 1506. október 13. Uo. 64. sz. 144 1365. október 27.: Dl. 5418. Perhalasztás az egyharmad vámrész fizetése ügyében a káptalan és az apácák közt. 145 Fejér: IX/5. 57—60. 146 1425. november 28.: Dl. 11735. 147 1462. november 30.: Dl. 15785—7. 107