Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

déli irányban szorosan csatlakozott Szent Jakabhoz és a király s a johanniták közös birtokához, Buda-Felhévízhez. Óbudai Farkas fia, Péter adatából láttuk: 1270—1281 között bizonyos, addig a ducatushoz tartozó javak királynéi tulajdonba mentek át. Ugyanezt tapasztalhatjuk Felhévízen is. Amikor 1276-ban Kun I^ászló a Nyulak szigeti apácáknak adományozza az óbudai királyi cliciumhoz tartozó felhévízi kondicionáriusokat, a dominikánáke jogszerzésüket Izabella—Erzsébet királynéval is megerősíttetik.

254 A királynéi javak XIII. századi Buda környéki központja — Jankovich Miklós és Kubinyi András véleményével szemben — nem a budai vár s az ottani királyi kúria volt, hanem az óbudai királyi-királynéi kastély. Az óbudai kastélyt 1301-ben, III. Endre halála után özvegye adja át

255

, 1324-ben pedig már az óbudai királynéi kastély gondnokáról olvasunk.

256 Ez a folyamat 1343-mal azzal tetőződik be, hogy I^ajos király édesanyjának adományozza az óbudai várat,

257 amelyet ettől fogva haláláig Erzsébet anyakirályné már személyes tulajdonaként használ, s amely ekkortól gyakorlatilag királynéi hitbérré válik.

258 A budai, XIII. századi köztörténet témánkkal kapcsolatos eseménysorábólmegemlítjük a Domonkos-rend 1254. és 1273. évi nagykáptalanát.

259 Ugyanebben az esztendőben Buda a színhelye IV. Béla és Ottokár cseh király béketárgyalásainak is.

260 1277-ben a főpapok zsinatát, 1279-ben Fülöp fermói püspök, pápai legátus jelenlétében a híres budai zsinatot tartják Buda várában.

261 Az a tény, hogy Kun Iyászló király ekkor, 1279ben a budavári rektorral s a budavári polgárokkal rekeszteti ki Buda városfalai közül a kárára ott zsinatoló főpapságot s magát a pápai legátust is, azt mutatja, hogy Buda polgársága a király fegyveres várnépe volt. Brthető is az 1279. évi közjáték ! Hiszen, amint Székely György rámutat,

262 a király a főpapság kirekesztését joggal várhatta az egyházi intézmények ellen amúgy is felingerelt budavári polgároktól ! Ezekben az években ugyanis már fellángolt a harc a budavári polgárok s az óbudai káptalan, a polgárok és a szigeti Domonkos-rendi apácák, s végül a polgárok s az esztergomi érsekség között. Az óbudai káptalan a Duna teljes víz jogát követeli magának a Szentendrei-sziget és Csepel között, s a Duna átkelőforgalmának, valamint a hosszanti hajózásának vámjára tart igényt. A szigeti apácák, akik 1255-től fogva a budavári főtemplom kegyuraságának s a budai vásárvámnak birtokosai, az 1244. évi Pest városnak adott szabadságokkal ellentétes kegyúri és vámterheket rónak a polgárságra. Végül pedig az esztergomi érsek kereskedelmük vámmentességében korlátozza a budaiakat. 1285 tavaszán szakadt az országra a csaknem fél százada várt második tatárjárás. Kun I/ászló, aki hadak gyűjtése céljából távol van Budától, a nyár végére felszámolja a tatár betörést, majd őszre már a szepességi oligarchák ellen hadakozik. A királyné viszont a bárókkal, a testőrséggel és a budai polgárokkal együtt Buda várába vonul, s itt éli át az ostromot, amelynek során a tatárok egészen a Dunáig elhatolnak 88