Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

(. . . cum in Castro Budensi incluse propter metum Tartarorum fuissemus, simul cum fidelibus baronibus ac iuvenis domus nostre ac civibus Budensibus:

. .)

263 Abból a tényből, hogy 1285-ben a budai várban a királyné védelmében a budavári polgárok is részt vesznek, újra az gyanítható, hogy a királyi rezidencia (csakúgy mint az 1255-ben említett pénzverőház is) Buda várnak mondott városában volt. (Azt ugyanis nehéz lenne elképzelnünk, hogy azok a budavári polgárok, akiknek háborús veszély esetén — mint a későbbi Budai Jogkönyv is előírja — városuk védelme elsőrendű kötelességük volt, városukat épp a legynagyobb veszély, a több mint négy évtizede várt második tatárjárás idején hagyják el, s Buda várát, városukat otthagyva az attól délre fekvő fiktív, XIII. századi királyi palotába vonuljanak.) A királyné 1285-ben, a tatár támadásakor Buda városában tartózkodott. De nem azért, mintha itt lett volna a királynéi kúria,

264 hanem azért, mert ekkoriban már a királyi rezidencia színhelye a budai vár volt, tehát Buda városa. Kun I^ászló pedig nem azért van távol Buda városától, mert ott nincsen királyi kúria, hanem azért, mert harcol a tatár betörők ellen.

265 Általában az a feltevés, amely a Buda városi királyi kúriát minden áron királynéi kúriaként kívánja értelmezni — mint később rámutatunk —, igen helytelen nyomon indul el.

266 A királyi udvarnak s a budavári castrum polgári vezetőrétegének szoros — helyrajzi egybeesésre is utaló — kapcsolatát olvassuk ki az 1285. évi idézett oklevélből is. A budavári magisztrátus élén országos főhadvezérek, az oligarchia sorába számító feudális elemek állnak. (Preuszel Henrik, Walter comes kamaraispán, Werner ispán, Hench kamaraispán stb.) Ugyanezt támasztja alá az is, hogy 1289—92-ben a budavári tanács egyik esküdtjeként említik magister Rodolphust, akiről 1290-ben III. Endre király — amikor őt budai ügyek intézésére utasítja — írja, hogy egyben a királyi aula apródja vagy testőre. (Iuvenis noster, concivis vester, — ti. a budavári polgároké.)

267 A budai polgárok 1279-ben királyi parancsra szállnak szembe a főpapi zsinattal, 1285-ben pedig az udvar védelmében a tatárral. Bírói tisztet betöltő rektoraik — mint számos adatból láttuk — országos főemberek, hadvezérek, megyeispánok, a pénzverőkamara ispánjai. Mindez a királyi udvarnak, a pénzverés színhelyének a városon belül történt elhelyezését igazolja, s a királyi udvar s a polgárváros feudális vezetőrétegének mélyen összefűződő érdekszövetségét árulja el. Mindezek a jelenségek nehezen gondolhatok el akkor, ha a budavári régi történetírói szokást követve a XIII. századi budai castrumot és ci vitást (amelynek azonosságát kimutattuk) két szomszédvárnak véljük. Döntő súllyal támasztják alá a királyi castrum és a budai polgárváros XIII—XIV. századi helyrajzi azonosságát az Árpád-ház kihaltát követő budavári események. A magyar klérus, a Vatikán és az oligarchia egy része által támogatott Anjou Caroberto ellenében a bárók zöme és az egyházi intézményekkel folytatott pereik során végsőkig elkeseredett, 89