Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107
nak kell lennie a várostörténeti kutatónak. Az 1243-ban már földrajzi fogalomként felbukkanó, megkülönböztető Vetus Buda helynév ugyanis a XIII. század okleveles gyakorlatában korántsem rendszeres: Óbudát á XIII. század második felében általában még Budának írják, a Vetus szócska nélkül. Inkább a Vetus Buda megjelölés megy ritkaságszámba. 217 Ha a budai várról esik szó, a királyi oklevelek kifejezetten hangsúlyozzák is azt; például Mária királyné, IV. Béla felesége 1264 körül in castro Budensi datál 218 épp oly esetben, amikor budavári és óbudai ügyekről esik szó. Nézzük meg tehát, mely oklevelek kapcsolódnak az óbudai régi királyi kastélyhoz, az óbudai udvartartás intézményeihez, s melyek illetik a budai várat? Az ún. tárnokvölgyi perben — amely Gárdonyi Albert szerint 1259 körül, Kubinyi András újabb meghatározása szerint 1264-ben 219 zajlott le —, amikor a tárnokvölgyi királynéi jobbágyok és Budavár polgárai arra való hivatkozással foglaltak Tárnok és Berki környékén nemesi földeket, hogy azok királynéi területek, illetve, hogy azok őket királyi donáció alapján illetik, megemlítik Zemeyn centuriót, Hogov (másutt: Hego) bilotust, továbbá Wolt, Petrus filius Farkasii (másutt Petur filius Farcasii) és Stephanus (másutt Othmarus) „Budenses jobagiones populorum domine regine"', másutt , Jobagiones domine regine" személyeit. 220 Mivel a birtokfoglalásban budavári polgárok vesznek részt, s a foglalás ügyében a Budenses jobagiones is szerepelnek, kézenfekvő lenne arra gondolni — amire egy velem folytatott nyilvános vita során Kubinyi András is gondolt 221 —, hogy ti. a felsorolt királynéi jobbágyok budavári emberek voltak. A tüzetesebb vizsgálat azonban mást bizonyít ! Az 1264-ben ismételten említett Petrus filius Farcasii utóbb, 1280-ban Erzsébet (Izabella) királynénak, Kun Iyászló nejének oklevelében világosan és félreérthetetlenül mint Petrus filius Farkasii de Véteri Buda jelenik meg, 222 mégpedig azok között a királynéi kondicionáriusok között, akik az oklevél szerint még IV. Béla korában, tehát 1270 előtt telepedtek a régebben a ducatushoz, ekkor már a királynéhoz tartozó Pest megyei Nemus faluba. Óbudai Farkas fiát, Pétert ekkor, 1280-ban, a királyné ötödmagával a Nyulak szigeti domonkos apácáknak adományozta. Ez tehát azt mutatja, hogy a tárnokvölgyi perben szereplő Budenses jobagionesként említett királynéi emberek nem budaváriak voltak, hanem óbudaiak. A tárnokvölgyi perben szereplő Scemeyn centurióról, a budai királynéi emberek száznagyáról szintén megállapíthatjuk, hogy óbudai. 1246-ban Hysci, vagy Hisce óbudai kanonok 223 a Nyulak szigeti apácáknak adományozza a budai határban fekvő Tapsa nevű szőlejét, amelyet ,,ab uxore Scemey comparauerat". 224 Tapsa, vagy Topsa szőlőről Óbuda összes határ járó levele megemlékezik; e szőlő nem Budavár, hanem Óbuda határában, a mai Csatárka környékén feküdt. 225 84
