Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bónis György: Demelius, H.: Die Nezeuger. Ein Beitrag zur Kenntnis des Wiener Privatrechts im 14. Jahrhundert. Jahrbuch des Vereines für Geschichte der Stadt Wien 13 (1957) Bd. (Wien 1957) 737-738

legújabban végzett régészeti feltáró munka eredményeit, amelyek szépen egészítik ki az okleveles forrásokból levont következtetéseket. A demográfiai fejlődés ismertetésénél Blockmans a fennmaradt XV— XVII. századi ház- és XVI—

XIX. századi népességösszeírások ismertetéséből indul ki, melyeknek a számadatait is közli. Megpróbálja a lakosság számát azokban az években is meghatározni, amelyekből csak házösszeírás van, azaz a XVI. század közepe előtt. Antwerpeni és más városok adataiból úgy látja, hogy ebben a korszakban az egy házra eső népesség 5,93 és 6,58 között ingadozik. Ha ezzel a koefficienssel megszorozzuk a házak számát, és az eredményhez hozzászámítunk 10%-ot a közösségben élők (pl. szerzetesek), idegenek stb. címén, megkapjuk a város lakosságát. Blockmans adatai módot nyújtanak számunkra, hogy összehasonlítást tegyünk középkori fővárosunk és ennek a flamand kereskedővárosnak lakosságszáma közt. Budáról egy középkori házösszeírás maradt fenn, 1437-ből, amely 967 házat tűntet fel. Ebből az évből Antwerpennek is van házösszeírása: a városban ekkor 3440 ház állott, azaz háromszor több, mint Budán. Blockmans a fenti módszerrel városa lakosságát ekkor 22 437—24 898 közöttre becsüli. B módszer felhasználásával Buda lakosságát ebben az évben 6308—6999nek vehetjük, illetve, ha — királyi székhelyről lévén szó — Szűcs Jenő indokolt következtetéseit elfogadva, 10% helyett 15%-ot adunk hozzá, 6594—7317. (Szűcs különben Blockmansénál nagyobb, 7,2-es koefficienssel dolgozott). Kubinyi András Demelius, H. : Die Nezeuger. Ein Beitrag zur Kenntnis des Wiener Privatrechts im 14. Jahrhundert. Jahrbuch des Vereines für Geschichte der Stadt Wien 13 (1957) Bd. (Wien 1957) 29—62. A tanulmány nagyobbik részében egy bécsi nyergesmesternek, Stefan der Nezeugernek és özvegyének, I^uciának jogüg3'leteit és pereit írja le 1348 és 1409 között; kisebbik részében az ezekből levonható jogtörténeti következtetéseket összegezi. A Nezeuger családra vonatkozó oklevelek részletes ismertetése tanulságos lehet a bécsi várostörténet számára, hiszen Stefannak és özvegyének több városi ház és környékbeli telek volt tulajdonában, s a végül is egyházi kézre jutott vagyon jövedelméből még a XV. század végén is bemutatták a Nezeuger-misét. A város határain kívül már alig érdemel figyelmet, hogyan kötött házassági szerződést Nezeuger öt feleségének egyikével vagy másikával, hogyan osztozott meg a különféle házasságokból származó gyermekeivel, milyen feltételekkel vett vagy adott el házat stb. Az egyes oklevelek mintaszerű elemzéséből levont tanulságok már annál jelentősebbek. Egyetlen család jogügyletei is jellemzőek arra az élénk ingatlanforgalomra, mely a XIV. századi Bécsben kialakult. Ezt a század derekán 47 Tanulmányok Budapest múltjából 737