Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bónis György: Ebel, W.: Der Bürgerreid als Geltungsgrund und Gestaltungsprinzip des deutschen mittelalterlichen Stadtrechts. Weimar, 1958. 733-736

mány készült el, amelyek közül három ókori, három távol-keleti (ezek közül egy ókori), hét középkori és egy XIX. századi témával foglalkozik. Itt is az összefoglaló tanulmány a kötet első cikke, és ezt is Gilissen professzor írta. Rámutat, hogy általában véve nincs önálló városi magánjog, mert a magánjog a város és vidék között közös. Két kivétel van azonban. Az egyik: a) a feudális társadalmi vagy abba lépő város. (Feudális alatt nem a marxista fogalmat érti, mert pl. az egyiptomi óbirodalom utáni korszakot is feudálisnak nevezi.) Ezek többnyire olyan városok, amelyekben kereskedők is élnek. Ezért a városi magánjog a következő módon alakul ki: Először létrejön a ius mercatorum, ebből fejlődik ki a burgensisek kiváltsága, és végül a város majd minden lakosára érvényes magánjog. Általános szabályokat a városi magánjog rendszerére azonban nem lehet felállítani. Néhány alapelv azonban mégis többnyire azonos a városi jogokban. Ilyenek: a polgárok személyükben szabad emberek, javaik felett szabadon rendelkezhetnek, örökösödés esetén az összes örökösre azonos rész esik, tekintet nélkül nemi vagy elsőszülöttségi különbségekre. A szerződési jog jobban ki van fejlődve, tiltják az istenítéletet, fejlett az írásbeliség. A másik kivétel: b) olyan városoknál merül fel, amelyek lakossága fajilag, nyelvileg, vagy politikai függés szerint különbözik a környéktől. A kötet többi tanulmányának részletes ismertetésére — úgy véljük — Gilissen jó összefoglalásának közrebocsátása után nincs szükség. Kubinyi András Ebei, W.: Der Bürgereid als Geltungsgrund und Gestaltungsprinsip des deutschen mittelalterlichen Stadtrechts. H. Böhlau, Weimar 1958, 221. 8. r. A német város kialakulására vonatkozó terjedelmes irodalom alapján H. Conrad azt írja, hogy a településtörténeti értelemben vett városból akkor lesz jogi értelemben vett város, amikor a polgárok maguk alkotják meg szervezetüket és saját jogukat (DRG I. Karslruhe 1954, 440). Közismert az is, hogy a várossá alakulás döntő, szinte forradalmi aktusa a békeeskü, melyben a polgárok a közösség iránti hűségre, a belső béke megtartására, és a külső ellenséggel szembeni összefogásra kötelezik magukat. A H. Planitznál összegezett uralkodó felfogás szerint a városi jog a coniuratio előtti kereskedelmi szokásjogból és kiváltságokból (ius mercatorum), az esküvel megteremtett közösség maga szabta rendjéből (Willkür) és szokásaiból alakult ki, míg a város egész területére érvényes és egész lakosságára irányadó zárt rendszerré nem lett (ius civitatis). Ebei azonban továbbmegy, ennek a több rétegű, összetett jogrendszernek közös alapját, egyben kialakító elvét keresi, s az esküben találja meg. Szigorú logikával végigvitt bizonyítása meggyőző erejű, eredményei pedig a városjog területén túlmenően is értékesek. 733