Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Kubinyi András: La Ville. Deuxieme partie. Institutions économiques et sociales. Recueils de la Société Jean Bodin. VII-VIII. köt. Bruxelles, 1955. 731-733

jellegű szervezkedési formája volt, amelyet később egyes uralkodók a maguk szolgálatába állítottak, és így bizonyos fokig az európai városi autonómiának felelt meg. Magyar szempontból a legérdekesebb a másik iszlám vonatkozású tanulmány: Ömer-Lutfi Barkán professzor cikke a XVI—

XVII. századi török városokról, annál is inkább, mert a feldolgozás kora egybeesik a magyarországi török hódoltság korával, tehát adatait a hazai török városokra is alkalmazhatjuk. (Quelques observations sur l'organisation économique et sociale des villes ottomanes des XVI

e et XVII

e siècles, 289—311.) Kitűnő és előttünk ismeretlen levéltári adatok alapján először statisztikai alapon foglalkozik a török birodalom legfontosabb városaival (magyarokkal nem), majd ismerteti a városi ipar szervezetét. Barkán dolgozatából kiderül, hogy a tárgyalt korszak török yárosa gazdaságilag a nyugat-európaihoz hasonló funkciót látott el. A legfontosabb városok lakosságának többsége muzulmán török, akiket a szultánok odatelepítettek. Foglalkozás szerint ők is éppúgy iparosok és kereskedők, mint a görögök vagy zsidók. Ami pedig a legérdekesebb: a céhrendszer is megtalálható a török városokban, éspedig szinte teljesen az európaihoz hasonló formában. Igen hasznos a két német várostörténeti tanulmány is. Két, nevük alapján valószínűleg elzászi származású francia profeszor a Gilissen-féle séma alapján dolgozta fel a tárgyat, amit kettéosztottak. Philippe Dollinger (Les villes allemandes au Moyen Age. Les groupements sociaux, 371—401.) a társadalmi, míg Jean Schneider (I,es villes allemandes au Moyen Age. Les institutions économiques, 403—482.) a gazdasági viszonyokkal foglalkozik. Ugyanennek a két tudósnak az előző kötetben megjelent tanulmányaival együtt, amelyekben a politikai viszonyokat dolgozták fel, ezek a dolgozatok egy teljes német várostörténeti feldolgozást alkotnak, amely ma — vélevényünk szerint — a leghasznosabb. A sajnálatos csak az, hogy a Gilissenféle módszer alkalmazása olykor kissé szétaprózza a tárgyat. Hektor Ammann svájci tudós (Das schweizerische Städtewesen des Mittelalters in seiner wirtschaftlichen und sozialen Ausprägung, 483—529.) tulajdonképpen saját eddigi várostörténetírói munkásságának eredményeit foglalja össze, és ezáltal lényegében a hiányzó svájci várostörténeti szintézist helyettesíti. Számos térképvázlat, a városi iparra vonatkozó táblázat gazdagítja ezt a kitűnő tanulmányt. A harmadik kötetnél a Jean Bodin Társaság szintén előre megszabta a vázlatot. Itt azonban — jogtörténész professzor munkája lévén jogtörténeti tárgyról — a vázlat sokkal jobb, és valóban a legfontosabb kérdésekkel foglalkozik. A vázlat négy főbb kérdéscsoportot tartalmaz: a) volt, vagy van-e egyáltalán különleges városi magánjog; b) ha nincs, miért nincs; c) ha van, hogyan jön létre, vagy tűnik el. Egy ország valamennyi városában azonos időben egységes-e a városi magánjog, vagy sem, és a város összes lakosai alá vannak-e ennek vetve, minek alapján éltek vele (szokás, statútum vagy privilégium); d) ha lehetséges, közölni kell a városi magánjog rövid absztrakcióját a római jog, vagy a francia magánjog rendszere alapján. Ezt a vázlatot felhasználva tizennégy tanul732