Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: Az európai város keletkezésének újabb irodalmából 715-723

Az apátságoknak nagy szerep jutott a németalföldi területen is. „A korai alapítású apátságok, ha a régi civitasok suburbiumaiban éltek, elősegítették a városi funkciók fennmaradását, ha pedig a civitasoktól távolabb alapították őket, új központok kialakulásához vezettek, amelyek ösztönzőleg hatottak a távolsági kereskedelem fejlődésére és fellendülésére" (279). Az apátságok különös jelentősége indokolja meg F. Prinz rövid megjegyzéssel kísért térképének közlését (Die Ausbreitung fränkischer Reichskultur, 191—194). A térkép az apátságok elterjedését tünteti fel három fejlődési fázisnak megfelelően. Az első, 590-ig terjedő fázisban a keleti hatás alatt álló gall szerzetesség a városokban él, azok funkciójának fennmaradását segíti elő, a második, 590—700 közötti fázisban a bencés regula szerint élő szerzetesek a városoktól távol helyezkedtek el, de amint láttuk, ezzel is új központok kialakulását mozdították elő. * Ammann tanulmányának igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. Elsősorban azt bizonyította be, hogy a városfejlődés korábbi, mint ahogyan hittük. Ezzel kapcsolatban ugyan már W. Schlesingernek egy a Theodor Mayer emlékkönyvben írt cikke is rámutatott arra egy Boetius kommentár alapján, hogy a városjog fogalma már 1000 körül megtalálható Konstanz környékén (Burg und Stadt, a Festschrift Th. Mayer (i954)-ben, 97.1.), de Ammannak ezt a korai időpontot sikerült még egy századdal előbbre vinnie. Még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a megállapításnak, hogy ezt a korai városi fejlődést nem a Maas mentén kell keresnünk, hanem olyan általános jelenségnek kell tekintenünk, amely a Rajnától a Pireneusokig egyszerre lépett fel. Ha azonban a városfejlődés ilyen általános, s ha számtalan terminológiai eltérés ellenére is tulajdonképpen egységes jelenségről van szó, akkor — és ebben áll Ammann tanulmányának legfőbb jelentősége — a városok kialakulásánál nem lehet a jogi megnyilvánulások elsőbbségéről beszélnünk, hanem másutt, gazdasági téren kell keresnünk a városfejlődés indítékait. A kötet egyik ismertetője, C. Haase egyenesen úgy látja, hogy ugyan mindhárom elemnek (a saját hagyománynak, a példaképnek és a belső törvényszerűségnek), megvolt a maga szerepe a városok kialakításában, de ,,a városi életnek Ammann által bemutatott egykorú felvirágzása a római kontinuitással rendelkező és anélküli területen elővigyázatosságra int, hogy sem az igen régi hagyományok erejét, sem a más területek nyújtotta példakép jelentőségét ne becsüljük túl. A városnak mint olyannak a kialakulása nyilván messzemenően alávetettje a belső törvényszerűségnek, és csak a kialakulás formái függnek a hagyományoktól, a példaképtől és a politikai hatalmi viszonyoktól" (VSWG 46/1959. 389.). Ammann eredményei nem egyedül annak köszönhetők, hogy ő maga hosszú gazdaságtörténeti munkásságra tekinthet vissza, s így kifinomult érzékkel rendelkezik gazdasági jelenségek iránt. A délfrancia fejlődés korábbi kutatói, elsősorban Jacques Flach kezdettől fogva a városok 719