Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Rozsnyói Ágnes: Budapest hétköznapjai a felszabadulás után = Istoriâ goroda Budapešt posle osvoboždeniâ strany 695-713

tói az újjáépítés áldozatait, másfelől ügyelt arra, hogy csak olyan áldozatot vállaljanak, melyek ténylegesen az egész ország érdekeit szolgálják. A tőkések túlzott nyereségének megakadályozására szükségessé vált a munkások fizetésének sürgős megállapítása és az aránytalanságok orvoslása.

66 A Szakszervezeti Tanács még februárban megalakult. A KMP és az SzDP együttműködésével ,,A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa" éppen a munkabérek megállapításában látta egyik legfontosabb feladatát. E szervezet működött közre abban, hogy a kormány március 28-án rendeletet bocsátott ki, melyben kötelezte a GYOSz-t, hogy a munkabérek ügyében a szakszervezetekkel a tárgyalásokat megkezdje.

67 Április végén — természetesen csak az adott körülmények között — az egész ipari munkásságot felölelően, a munkabéreket kedvezően szabályozták. A kibontakozó munkaverseny, a kollektív szerződés megkötése jele annak, hogy az ipari termelés terén túljutottak a beindítás nehézségein, és a rendszeres munkafolyamat általánossá vált. Ez a mozzanat — nézetünk szerint — ismét arra utal, hogy áprilisban Budapest helyreállításának kezdeti szakasza lezárult. * Nemcsak a termelés folyamatossága és a közlekedés helyreállítása biztosította, hogy áprilisra Budapest ismét visszanyerte régi helyét és szerepét az ország irányításában. A város egészségügyi és kulturális viszonyai, a politikai és társadalmi élet kibontakozása egyaránt a tavaszi hónapokra ért el olyan színvonalat, mely egy egész ország gazdasági, politikai és kulturális életét irányító fővárosban elengedhetetlenül szükséges. Erre az időre sikerült úrrá lenni a város katasztrófával fenyegető egészségügyi helyzetén is. A hosszú háborús nélkülözések, az ostrom hónapjai és a felszabadulás utáni napok körülményei az emberek ellenálló képességét nagymértékben igénybe vették. Az idősebbek halálozási aránya a békeévek havi átlagának majdnem tízszerese volt ezekben a hónapokban. A csecsemők mintegy 30—35%-a esett áldozatul a közvetlen háborús veszélyt túlélve, a háború következményeként fellépő betegségeknek.

68 A temetetlen vagy a köztereken eltemetett hullák, a több hónapos szemét, a romok törmeléke melegágyai voltak a betegségeknek. A frontról hazakerült katonák is számos fertőző betegséget hurcoltak magukkal. Ezt a veszélyt felismerve, a felszabadulással szinte egy időben születtek meg az első egészségügyi intézkedések. Az egyes házakban, köztereken, körzetekben azonnal elkezdték a hullák elszállítását és a szemét összegyűjtését. A Szabadság már január 24-én felhívja Budapest népét a legfontosabb egészségügyi tennivalókra; fel kell jönni a pincéből, újra járni kell, tisztálkodni és felforralni a vizet,

69

. Ezzel egyidejűleg rendelet jelent meg, hogy március 31-ig a temetőkbe kell szállítani a köztereken elhantolt tetemeket.

70 Január 24-én a Nemzeti Bizottság az egészségügyi helyzet megjavítására és a járványveszély leküzdésére megalakította 708