Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Rozsnyói Ágnes: Budapest hétköznapjai a felszabadulás után = Istoriâ goroda Budapešt posle osvoboždeniâ strany 695-713

hirdettek a nagyipari termelés megindításáért.

54 B mozgósítás eredménye, mely részben a kerületi és üzemi pártszervezetek, részben a megalakult üzemi bizottságok munkája, hogy már februárban például Kőbányán 31 gyárban 17 000 munkás dolgozott.

55 A Fogaskerékgyárban 60%-os károsodás ellenére már januárban megindult a termelés a Vörös Hadsereg részére, és februárban már az 1943-as termelési szint 50%-át érték el.

56 A csepeli gyárban január 15-én megalakult a 16 tagú üzemi bizottság, és január 18-ára már 6000 munkás dolgozott. Közülük 60% romeltakarítást végzett, és 40% már közvetlenül a termelésben vett részt.

57 A préskovács-osztály, a hegesztőüzem, a motorosztály és több fontos üzemrész járult hozzá az újjáépítés azonnali megindításához. Csepelen ekkor már elkezdték a pontonok gyártását, és fő feladatul kitűzték az első turbina helyreállítását is.

58 A Ganz-gyár kollektívája minden felsőbb megbízás nélkül még januárban elkészítette annak a 100 tonnás emelődarunak a terveit, mely a hidak szerelési és emelési munkálatai során nélkülözhetetlen volt.

59 A Ganz Hajógyárban is azonnal megalakult az üzemi bizottság és 4500 munkást foglalkoztatott.

60 Aramhiány miatt hallatlan erőfeszítéssel, kézi erővel hajtották a gépeket.

61 Ezek az egyes üzemekből származó elszórt adatok nem nyújtanak összefüggő áttekintést, inkább csak illusztrálják a megindítás munkálatainak nehézségeit. A termelés általános megindításáról — történjék ez a helyreállítás céljára, vagy a Vörös Hadsereg háborús szükségleteire — március közepétől, április elejétől beszélhetünk. Ugyanakkor a termelésnek ez az általános megindítása új, eddig ismeretlen mozzanatokkal járt együtt. A magyar ipari termelés történetében először, a vörös Csepel kommunistái május i-e megünneplésére versenymozgalmat indítottak el. Felhívásukra, mely március 22-én hangzott el, Budapest szinte valamennyi ipartelepének munkássága válaszolt. Ennek alapján nagy lendülettel indult meg a munka.

62 Mindezeket az eredményeket nehéz körülményeik, súlyos szociális helyzetük ellenére érték el. A helyzetre jellemző, hogy Csepelen 10 óra volt a napi munkaidő, és napi egy tál meleg ételt biztosíthatott csak az üzemi bizottság.

63 A Ganz gyár üzemi bizottsága e nehézségeken kívánt változtatni, amikor azt javasolta, hogy a szovjet élelmiszerkölcsönből elsősorban az ipari üzemek munkásai részesüljenek.

64 Az Elektromos Művek üzemi bizottsága azt jelentette, hogy „Alkalmazottaink — tisztviselők és munkások egyaránt — kora reggeltől késő estig szenet lapátoltak, vontatóerő hiányában vagonokat tologattak, s e megfeszített munka ellenértékeként csak fizetési à contókat, és élelmiszerkészletek hiányában egy-egy sovány levest tudtunk nekik nyújtani."

65 A munkások rendkívüli nélkülözései bizonyos mértékben a súlyos gazdasági helyzet velejárói voltak. Ugyanakkor a tőkések nemcsak a gazdasági helyzetből következően, hanem ezen túlmenően is szerették volna az újjáépítés terheit a munkásokra hárítani, és elsősorban a béreket az árak alakulásához egyáltalán nem mérhető alacsony színvonalon tartani. A KMP azonban, midőn egyfelől kérte a munkások45* 707