Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Rozsnyói Ágnes: Budapest hétköznapjai a felszabadulás után = Istoriâ goroda Budapešt posle osvoboždeniâ strany 695-713

Február elejéig megjavították az újpesti vonalat, helyreállították a nagykörúti és Népszínház utcai vonalakat, az Üllői úti vonalak egy részét. A helyreállítás munkáját elsősorban még nem a személyi közlekedés felmerülhető igényei szabták meg. A teherszállításnak (élelmezés-, szénszükséglet és nem utolsósorban a szemét eltávolítása) viszonylag legelőnyösebb lebonyolítása határozta meg a vonalak helyreállításának sorrendjét.

25 Február 7-én az újpesti víztoronytól a Forgács utcáig már megindult az első villamos.

26 A hivatalos jelentés közli, hogy a „járat jelzése 55-ös, fordulóideje 40 perc, a forduló hossza 9 km".

27 Az áramszolgáltatás nehézségei miatt azonban február 10-én már le kellett állítani. Ettől kezdve a közlekedés megindítása és rendszeressé tétele már nem elsősorban a kocsik és pályák állapotától, hanem az áramszolgáltatástól függött. Hiszen a BSZKRT 421 km hosszú vágányaiból 1945 januárjában 22 km 1945 februárjában 185 km 1945 márciusában 234 km 1945 áprilisában 321 km volt használható állapotban.

28 A szállítás tehát az első hónap végén általában megindulhatott volna, ha a megfelelő áramszolgáltatást biztosítják. A teherszállítást áramhiány következtében ideiglenesen gőzmozdonyok beállításával oldották meg. így például a Rókus-kórház és a Köztemető között a hullaszállítás és a szemétszállítás is így folyt, és mint már erről szó volt, az élelmiszereket is így juttatták el a dolgozókhoz. Körülbelül március közepére javult meg annyira a helyzet, hogy néhány legfontosabb villamosjárat rendszeres üzemeltetéséhez az áramellátás biztosítottnak látszott. így március 17-én ismét megindult az 55-ös a Berlini tértől az újpesti víztoronyig, bár csak a reggeli és délutáni órákban, hogy az üzemek munkásait a gyárakba és otthonaikba tudja szállítani. Március 19-én elindult próbaútjára a Thököly úton, Zuglóból a Baross térre az első rendszeres járat. A végállomások dolgozói számára — mint a korabeli lapok megállapítják — ez ünnepnap volt. „Az útirányt jelző táblán ,Út a szabadság felé', a hirdetőtáblán pedig ,Romokból építettük' felirat volt olvasható".

29 Áprilisban azután már rohamos a javulás. Addigra ugyanis az Elektromos Műveknél is elindították a munkát. A Révész utcai erőművet már március végére sikerült kijavítani és a Kelenföldi Centrale április folyamán vált működőképessé, így azok a rendkívül szigorú áramkorlátozások, melyek korábban érvényben voltak, kezdtek megszűnni, és április közepére már a rendszeres áramszolgáltatás feltételei is megteremtődtek. A főváros Elektromos Művei ekkorra ugyanis már napi 16—18 megawatt csúcsterheléssel, napi 300—350 ezer kilowatt áramot termeltek és arra számítottak, hogy a megfelelő szénellátás esetén ezt kétszeresére tudják emelni.

30 Az áramellátás feltételei — nem utolsósorban azért, mert az orosz parancsnokság 30 vagon szenet biztosított a BSZKRT-nak a közlekedés számára — egyre kedvezőbbé váltak. Szinte napról napra adnak hírt az 702