Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Rozsnyói Ágnes: Budapest hétköznapjai a felszabadulás után = Istoriâ goroda Budapešt posle osvoboždeniâ strany 695-713

E kezdeményezéseknek a jelentősége elsősorban erkölcsi erejükben rejlett. Egyrészt azért, mert a lakosság bizonyságot nyert a szovjet csapatok támogatása felől, másrészt azért, mert már láthatóvá vált egy kibontakozó magyar vezető szerv, mely alkalmasnak mutatkozott arra, hogy az újjáépítés munkájában összefogja Budapest valamennyi dolgozóját. Január utolsó napjaiban, midőn még Budán folyt a harc, ez a munka elsősorban az utcáknak a tetemektől és a legveszélyesebb romoktól való megtisztítására terjedt ki. De a Szabadság című napilap, melynek megjelentetése is már az új élet megindításának egyik első eredménye,

7 már napról napra hírt adott Budapest újjáépítésének első lépéseiről. A január 26-i számban például már olvashatták az éhező fővárosiak, hogy bár alig maradt meg mozdonyaink tíz százaléka, mégis nyolc vasúti vonal rendbe hozásával Pestet összekötötték az ország már felszabadult területeivel.

8 A közüzemek dolgozói nagy erőfeszítéseket tettek, hogy az üzemeiket legalább bizonyos fokig működőképessé tegyék. A közélelmezés és az egészségvédelem biztosítása szempontjából a legelemibb feltétel, a vízszolgáltatás megindítása is — bár még csak részlegesen — elkezdődött. A romeltakarítás, a szemétszállítás és a hullák elszállítására a közlekedési dolgozók a vágányokat tisztították meg és a főútvonalak megrongált vezetékeit szerelték fel.

9 Az első napokban folyt már a telefonközpontok romtalanítása és üzembe helyezése is. A posta műszaki és fizikai alkalmazottai szinte teljes létszámban — mint megállapították — „egyelőre vezetőség nélkül" vették fel a munkát.

10 Február első felére kezdtek a helyi jelentőségű és jobbára elszórt üzemi szintű kezdeményezések egy szélesebb, a város megmentésének valamennyi főbb kérdését felölelő elgondolásba bekapcsolódni. Az ideiglenes kormány Debrecenben már január közepén foglalkozott Budapest közélelmezésével. A megoldás azonban egyáltalán nem volt kézenfekvő, így a polgári pártok és a Szociáldemokrata Párt is visszariadt attól, hogy saját emberére bízza a feladat végrehajtását, attól tartva, hogy esetleges sikertelenség pártjukra üt vissza. így került sor arra, hogy Budapest élelmezésének megoldását is — mint a fiatal demokrácia egyéb nehéz feladatait — az MKP vállalta magára. Javaslatára a kormány Vas Zoltánt nevezte ki Budapest közellátási kormánybiztosává. Az első napokban még nem volt semmiféle kialakult terv e nehéz feladat végrehajtására. Elvileg fennállt a lehetősége annak, hogy a megmaradt készletek számbavételével Budapest jövőbeni ellátását is a legszigorúbb kötött gazdálkodás alapján próbálják megoldani. Ez azonban több okból nem látszott lehetségesnek. Egyrészt a magánosoknál felhalmozott készletek Összegyűjtéséről és esetleges igazságos elosztásáról nem lehetett szó, mert a legteljesebb és leggazdaságosabb elosztás esetében sem tudták volna Pest ellátását néhány napnál tovább biztosítani. A kötött gazdálkodás további előfeltétele pedig, hogy a központi szervek vidékről rendszeres élelmiszer-utánpótlást kapjanak, egyáltalán nem volt biztosítva. Ebben a helyzetben a kommunista vezetők felismerték, hogy valamiféle szigorú kötött gazdasággal való kísérletezés nemcsak hogy 698