Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Rozsnyói Ágnes: Budapest hétköznapjai a felszabadulás után = Istoriâ goroda Budapešt posle osvoboždeniâ strany 695-713

nem vezethet eredményre, de azzal a veszéllyel fenyeget, hogy még súlyosabbá teszi Pest lakosságának élelmezési problémáit. A kizárólagos kötött gazdálkodás ellen szóltak más érvek is, így elsősorban az, hogy a kötött gazdálkodás megszervezett állami irányítást feltételez, sőt az elosztás szinte valamennyi problémáját arra hárítja át. 1945 elején azonban nemcsak az okozott nehézséget, hogy ilyen szerv nem létezett, hanem az is, hogy ebben az esetben nem lett volna mód a lakosság kezdeményező készségét ebben az irányban felhasználni. Éppen ezért az MKP lényegében a szabad gazdálkodás mellett döntött, melyet természetesen kiegészített a központi készletek, illetve a központba beérkező készletek igazságos elosztásával. Az MKP tehát nemcsak minden erőfeszítést megtett, annak érdekében hogy megteremtse az alapokat Budapest szervezett élelmiszerellátására, hanem módot nyújtott, sőt támogatta a lakosság kezdeményezését is a nem központi készletekből származó élelmiszer-felhozatal és kereskedelem szabaddá tételével. A szabad gazdálkodás engedélyezése természetesen szintén nem oldhatta volna meg a problémát önmagában, mert fennállott a veszély, hogy ez feketézést, lánckereskedelmet, élelmiszeruzsorát tesz általánossá. A közellátási kormánybiztosság tehát arra törekedett, hogy a már ténylegesen dolgozó munkások, gyermekek, ellátatlan betegek és öregek számára maga tudja biztosítani a létminimumhoz szükséges élelmiszereket, így ellensúlyozva a szükségképpen jelentkező üzérkedési törekvéseket. Ezekből a meggondolásokból kiindulva kezdett munkához Budapesten a Közellátási Kormánybiztosság, mely fokozatosan támaszkodhatott a főváros kiépülő hivatali apparátusára is, ahol a közélelmezési ügyosztályokon megindult a munka. Ez a dolgozók munkába állítása, a károk felmérése, a legelemibb munkafeltételek biztosítása és a létminimum megteremtéséhez szükséges készletek összegyűjtése és kiosztása érdekében tevékenykedett. Az emberek nagy többsége azonban nem is várta a központi kezdeményezést, hanem, ahogy egy kissé magához tért, nagy lendülettel kezdett munkához. A Szabadság január 26-i száma „ így indul az élet a romok felett" című cikkében színesen festi le az ostrom utáni első napokat: Az emberek ,,. . . munkaváró kedvvel igyekeztek elfoglalni helyeiket ... a legelső üzletredőny, melyet felhúztak, egy borbélyé volt ... A vendéglők közül is sok kinyitott. Csak ebédet, egy tál ételt szolgálnak fel, mindenkinek magával kell hoznia a tányérját és evőeszközeit. A vendégek számot kapnak, ennek ellenében adják ki az egész mély tányért betöltő főzeléket." Az egyik ilyen vendéglő vezetőjének nyilatkozata szerint csak ,,a legnagyobb nehézségek árán tudjuk megoldani a közönség élelmezését, de emberi kötelességünk az eddig éhezőkön segíteni. Munkánkat nagyban elősegítették az orosz katonai hatóságok, melyek biztosítják számunkra — a mi üzemünkben napi ezer ember — ebéddel való ellátását."

11 Az élelmiszerkészletek nagy részét ebben az időben a Vörös Hadsereg bocsátotta Budapest népe rendelkezésére. Február elején négyszáz tonna 699