Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Rozsnyói Ágnes: Budapest hétköznapjai a felszabadulás után = Istoriâ goroda Budapešt posle osvoboždeniâ strany 695-713

volt, hogy ezt a termésmennyiséget a több százezer főnyi német katona ellátása és garázdálkodása is terhelte. Ennek következtében már 1944 őszén — a háború alatt amúgy is lecsökkent — tartalékokat sem sikerült pótolni. A nyilas és német rablás Budapest meglevő csekély készleteit is nagymértékben felemésztette, és a háromhetes ostrom alatt a magánkészletek is jórészt elfogytak. Budapest több mint 1 milliós lakossága szintén minden élelmiszer nélkül nézett az elkövetkező napok elé. A fővárost éhínség fenyegette. Az 1944. évi termésből itt-ott véletlenül megmaradt készletek csak cseppet jelentettek a tengerben az éhező város számára. A főváros lakosságának átlag napi 90—100 vagon élelmiszerre volt szüksége. Ezzel szemben az ostrom utáni első napokban semmi remény nem volt arra, hogy valami élelmiszer érkezzen. A szállítási nehézségek és az élelmiszerhiány együtt jelentkezett, hiszen az ország nyugati felén még folytak a harcok, a felszabadult területekről pedig a vasutat ért súlyos károk következtében az esetleges összegyűjtött készletek szállítása okozott nehézséget. A fővárosi közélelmezési intézmények — melyeknek a lakosság nagy részének ellátását kellett biztosítaniuk —, mint egy februári jelentés beszámol róla, teljesen készletek nélkül maradtak. A községi kenyérgyárban a munkát nem lehetett elkezdeni, mert nem volt sem tüzelőanyag, sem liszt, sem élesztő a kenyérgyártáshoz. A községi lóhúsüzemben az istálló és a gyárépület elpusztult. Ennek ellenére „dolgozhatnánk — szól a jelentés —, ha a lovakat a lakosság nem az utcán vágná le és osztaná szét". A tétényi sertéshizlaló 7100 sertése pusztult el a németek, a nyilasok és a környékbeli lakosság fosztogatása következtében. (A jelentés idején Nagytétény még harci terület volt.) A marha- és sertésközvágóhidak is üresen álltak.

5 * Budapest lakossága természetesen már a harcok alatt tisztában volt azzal, hogy a szovjet csapatok győzelme új élet megindulását jelenti. A lakosság jelentős része nagy reménységgel tekintett az új élet elé. Nem csekélyre volt tehető azonban azoknak a száma sem, akik bizonytalansággal, várakozással, bizalmatlansággal várták ezt az új életet. Az első napokban sok emberben merült fel a kérdés: a romos, összelőtt, éhező városban lehet-e életről egyáltalán szó. Vajon a főváros sokat szenvedett lakossága most az új élet küszöbén hogyan fogja legyőzni az éhínséget? Az általános bizonytalanság és várakozás légkörében az volt a fő kérdés, hogy lesz-e olyan erő, mely szervezetten élére áll a nehézségek leküzdésének és példájával, irányításával buzdítani tudja erre a munkára Budapest népét. Szinte a felszabadulással egy időben, január 19-én a Párt Tisza Kálmán téri helyiségében elkezdődött az MKP budapesti szervezeteinek kiépítése. Ugyanekkor érkezett Budapestre a Debreceni Ideiglenes Kormány megbízottja, Vas Zoltán, aki felvette a kapcsolatot 696