Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

nemtámadási szerződést kötött a Szovjetunióval, s ennek nyomán a hitleri külpolitikai vonalat szolgai módon követő magyar kormány kénytelen-kelletlen szintén kiegyezésre kényszertilt az ellenforradalmi Horthyrendszer fennállása alatt annyiszor lebecsmérelt és eltemetett munkáshatalommal. Ennek a közeledésnek egyik eredménye volt az 1940 szeptemberében megkötött szovjet—magyar kereskedelmi megállapodás. Szovjet részről főleg nyersanyagok szállítását vállalták, magyar részről ipari termékek kerültek volna exportálásra, így többek között hajók is. A kereskedelmi szerződés végrehajtására 1940 decemberében Moszkvába utazó magyar kormányküldöttségben ott van az újpesti hajógyár két vezetője, felszerelve a szovjet viszonyok számára alkalmas különféle hajótípusok terveivel. A küldöttség tagjai előtt felelevenedtek — az egyik résztvevő visszaemlékezései szerint — a Schoenichen-hajógyár holland származású főmérnökének, Van Overbeekének 40—50 év előtti oroszországi üzletszerző utazásai, és újból felvetődött azoknak a kellemes és a hajógyárak számára sok munkaalkalmat és üzleti hasznot hozó orosz kapcsolatoknak felújítása, amelyeket a századfordulót követő imperialista hatalmi politika és vetélkedés szakított ketté. Feltehetően szovjet részről is ismertek voltak az újpesti hajógyárak által a századforduló előtt és körül a Donra, a Fekete- és Azovi-tengerekre exportált magyar hajók alkalmazásánál szerzett kedvező tapasztalatok, különben talán nem is járultak volna hozzá egy szárazföldi ország részéről felajánlott hajószállítási tervhez. A megbeszélések kedvező előjelek közepette indultak, és a tárgyalók között egyre nyilvánvalóbbá vált a fekete-tengeri jó vízi összeköttetés segítségével kialakítható hajóépítési megállapodások megkötésének szükségessége. Szovjet részről mielőbb szerettek volna kész hajókat kapni, ezért a gyár megbízottai, a korábbi megrendelők jóváhagyása mellett — miután azok a háború miatt amúgy sem tudták volna kedvezően üzemeltetni tengeri hajóikat —, a két épülőfélben levő 4000 tonnás tengeri szállítóhajót ajánlották fel 1941 végéig történő átadásra. A megállapodás aláírására a Ganz Hajógyár és a szovjet Masinoimport külkereskedelmi vállalat között 1940. december 29-én került sor.

94 1941 tavaszán a Rima Vasmű Rt. — miután országos fontosságú ügyről volt szó — elkezdte a megrendelt vasanyag gyorsított ütemű leszállítását, és 1941 májusában ünnepélyes keretek között megtörtént az első hajó gerincfektetése. Szovjet részről megjelentek a követség és a külkereskedelmi képviselet megbízottai, és a magyar kormány is képviseltette magát. Az újpesti hajógyárban a magyar proletárdiktatúra óta első alkalommal újból kitűzték a vörös lobogókat, és felhangzott az Internacionálé. Alig két hónappal az ünnepség után a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, csakhamar a magyar uralkodó osztály is hadat üzent a kapitalista Magyarország iránt mindig barátságos magatartást tanúsító Szovjetuniónak, és ennek az esztelen lépésnek következtében — igaz csak négy évre — megszakadtak a hajógyár és a szovjet megrendelők közötti kapcsolatok. A 4000 tonnás hajókat elkészültük után a 682