Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

a budai castrum és a budai civitas azonos. Ez persze önmagának is ellentmond. Hol a királyi palota, a bevehetetlen erősség, amiről ír, ha ez azonos a várossal? Ez persze nem áll meg . . . Minden következtetés történetileg helytelen, amely nem a várhói*, hanem a városhói akar kiindulni."

125 A város és vár, civitas és castrum XIII—

XIV. századi azonosságának gondolatával, ezzel a történetírói hagyománnyal ellentétes szemléleti fordulattal pedig meg kell barátkozniuk várostörténészeinknek, de régészeinknek is. Amennyiben pedig a régészeti megállapítások a diplomatikaiakkal megegyeznek, mindenki számára világossá válik: a Várhegy déli végén a XIII. században királyi rezidencia nem állt; a Várhegy déli végének palotája csak a XIV. század folyamán épült meg; tehát mind Gárdonyinak, mind nagyszámú követőjének összes ilyen tárgyú megállapítását revízió alá kell vennünk. Az okleveles adatok azt mutatják, hogy a XIII. században castrumnak nevezett budai polgárvárosban benn állt a királyi rezidencia, a pénzverőház s ugyanitt, a polgárvárosban talált otthont Pest város lakosságának Budára telepített része is. A magyar királyi udvar s a pesti német polgárság lakónegyedének kettőssége, amelyet Gárdonyi Buda XIII. századi kettős pecsétjével kapcsolatban kitűnően megérez, valóság volt tehát. (Ugyanezt igazolja a két, etnikai okok miatt elkülönített, egyidejűleg felépített plébánia is.) Azonban ez a kettősség a XIII—

XIV. század vonatkozásában nem a Várhegy déli végén feltételezett királyi „vár' és a polgári lakónegyed, a ,,város" külső, helyrajzi kettősségében jelentkezett, hanem a következetesen castrumnak nevezett polgárváros belső helyrajzi elkülönítettségében: a korai királyi udvarhoz csatlakozó északi magyar városnegyed, s a délebbre fekvő német lakónegyed ma már jól leolvasható kettősségében. Ez a városfalon belüli kétarcúság a budai várostörténet más jelenségeiben is megnyilatkozik. Ilyen, hazai várostörténetünkben egyedülálló jelenség a XIII—

XIV. századi budavári rektorátus intézménye; az ti., hogy Buda városnak, a castrumnak bírói tisztét a városalapítástól a XIV. század derekáig nem a polgárok választottjai, hanem királyi rektorok, várkapitányok viselik. Ehhez hasonló a város kettős nevének (Buda és Pest, budai vagy pesti, pesti újhegyi vár), kettős címerének, kettős, magyar és német etnikumának, kettős parokiakerületének jelensége is. Salamon Ferenc,

126 majd Gárdonyi Albert

127 részletesen foglalkozott a budavári rektorátus kérdésével. A várkapitány tisztét is betöltő budavári rektorok,

128 akiket olykor iudexnek, egy ízben prefektusnak is neveztek,

129 a XIII. század második felétől a tizenkét, polgárok által választott esküdttel együtt a castrumnak mondott város magisztrátusát alkották;

130 gyakorlatilag tehát a rektorok töltötték be a városbíró tisztjét. A rektor jogköre azonban nagyobb volt, mint a városok bíráié. A rektort a király jelölte ki, s a budai patriciátus adatai azt mutatják, hogy Budavár rek* Ti. a XIII. századi, a Várhegy déli végén Gerevich által feltételezett királyi palotából. (E megjegyzés és kiemelés Z. I^.-tól.) 64