Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

torai — nemegyszer kamaraispánok, hadvezérek — vagy az oligarchia sorából kerültek helyükre, vagy az oligarchák sorába emelkedtek.

131 Ha jobban megvizsgáljuk a budai rektorok személyére vonatkozó adatokat, annak a három-négy budai nagy patríciuscsaládnak azokat a tagjait, kik e tisztet a XIII—

XIV. században betöltötték, láthatjuk, hogy Budavár kapitányának, a budai rektornak tiszte távol áll attól a feladatkörtől, amelyet a többi városok bírái gyakorolnak, vagy amelyet például Pest város bírájának (maior ville, vagy villicus) számára az 1244. évi szabadságlevél biztosít.

132 Az is kitűnik, hogy a budavári rektorok dezignálása nem a Pest városnak adott 1244. évi szabadságlevél alapján történt, még akkor sem, ha bizonyos, hogy azt a budai várba való átköltözésük után Pest budaivá lett polgárai érvényesíteni igyekeztek. És az a tény, hogy az 1244-ben Pestnek adott, de utóbb Budán használt szabadságlevéltől éppen a szabad bíróválasztás sarkalatos kérdésében a XIII—XIV. századi budavári gyakorlat eltért, a városfejlődésnek egy eddig kevéssé elemzett, megoldatlan döntő mellékkérdésébe enged betekintést. A város alapítása kezdetén a budai bírák és rektorok egymásutánját mai ismereteim alapján szabatosan meghatározni nem tudom. Kezdetben talán a Budára költöző királyi udvar óbudai eredetű, kondicionáriusaiból, királyi familiárisaiból kerültek ki a budai várpolgárság elöljárói. A Margit-legenda óbudai eredetűnek mondja ama Károly vitézt, aki Béla király nevében bíró volt az új Budán.

133 Amikor 1264 körül a budavári polgárok a Tárnokvölgyben a berki nemesek rovására birtokot foglalnak, elöljárójukként Péter villicus szerepel. A birtokfoglalók tanúi közt ott vannak a királyné óbudai jobbágyai; az ő feladatuk lenne esküvel bizonyítani, hogy a budavári polgárok által lefoglalt nemesi birtok királynéi jószág.

134 Petrus villicus de Castro Budensi áll e perben a budavári polgárok élén, ám amikor a budai várpolgárság érdekeinek hathatósabb védelméről van szó, egyszeribe Walter ispán, a későbbi budavári királyi rektor és a budai pénzverő kamara ispánja lép a színre.

135 Meglehet, hogy az 1264 körüli időkig az óbudai és pesti eredetű budavári polgárságnak volt egy városbírói jogkörrel felruházott maga választotta bírája — ilyen lehetett Petrus villicus —, azonban 1260—67 között már a rektornak nevezett budavári várkapitány, Preuszel Henrik, IV. Béla főhadvezére áll a város élén. Preuszel megjelenése már Buda fővárosi rangját jelzi. Általában — összevetve a már előadottakat a későbbiekkel — úgy látszik, hogy Buda várának XIII. századi királyi szálláshelye elsősorban katonai célból, veszély esetére szolgáló királyi menedékül épül. Ez a veszély 1247—4& körül fellobban; 1249-re a budai várban már bizonyosan áll egy az udvar befogadására szolgáló épület. (Ez Esztergom feladásából következik.) Valószínű, hogy békésebb időkben a királyi udvar nem mindig lakik az állandóan épülő budai várban, hanem Óbudán, a kicsiny, de békés városkában tartózkodik. V. István és IV. Béla harcai idején a védhetetlen Óbuda bizonytalanná válik; Preuszel budai rektorsága így közvetett bizonyíték amellett, hogy István ifjabb király Pest körül portyázó hadai elől a királyi udvar Óbudáról feltehetően Budára 5 Tanulmányok Budapest múltjából 65