Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636
21 Az 1910-re vonatkozó országos adatok az 1910-es népszámlálás alapján a trianoni békében Magyarországnak ítélt törvényhatóságokat foglalják magukban. L. Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam. XXXI., XXXII., XXXIII. 15. A fővárosi adatokat dr. Illyefalvy I. L.,Tíz év Budapest székesfőváros életéből a világháború után (a továbbiakban: Tíz év. . . ) Székesfővárosi Statisztikai Hivatal 1930. kiadványa 70. lapjáról vettük át. 22 Az Országos Menekültügyi Hivatalban jelentkezett menekültek között Í9 835 állami, 5772 hatósági, községi, 19 092 vasúti és 3554 egyéb alkalmazottat találunk. (1. Jelentés. . . 37.) 23 Míg a magántisztviselők létszámának vizsgálatakor az 1910-es állapotot, az 1920 után is az országhoz tartozó törvényhatóságok adatait használtuk összehasonlítási alapul, a köztisztviselők esetében éppen sajátos létszámnövekedésük hangsúlyozására 1910-ben az akkori Magyarország összadatait vettük. 24 Dr. Hoffmann D., A magántisztviselők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Statisztikai Közlemények, 63. köt. 4. sz. 217. 25 Ez a statisztikai felvétel pontatlan képet rajzol a budapesti magántisztviselők szociális származásáról. A szülők foglalkozásánál ugyanis csupán az apát veszi figyelembe. Csupán az apának a felvétel idején űzött mesterségét tekinti, pedig épp ezekben a foglalkozásokban ment végbe nagy fluktuáció a világháborút követő infláció, szanálási válság, defláció változó éveiben. Ez a statisztikai táblázat hibája ellenére is jellemzően tükrözi a magántisztviselő-társadalom szociális összetételét, a pontatlanságból adódó eltérés az összképet valószínűleg csupán kis mértékben befolyásolja. (Részletezve 1. Hoffmann i. m. 217—219.) 26 Míg a férfiaknak kb. 31%-a, a nőknek kb. 75,5%-a keresett havi 200 pengőnél kevesebbet a magántisztviselői pályán 1928-ban Budapesten. Ugyancsak a Szellemi Munkások 1928. évi összeírása szerint a kisüzemi vállalatoknál alkalmazott 982 gyors- és gépírónő közül 811, a nagyüzemi vállalatnál dolgozó 667 közül 394 havi fizetése 200 pengő körül mozgott. A kisüzemi vállalatokban dolgozó 5147 nő közül 3858, a nagyüzemi vállalatoknál dolgozó 10 475 hivatalnoknő közül 5994 havi 200 pengőn alul keresett. Ezzel szemben a kisüzemi vállalatban dolgozó 8729 férfitisztviselő közül 3348, a nagyüzemi vállalatokban dolgozó 28 823 férfi tisztviselő közül 7012-en kerestek havi 200 pengőnél kevesebbet. 27 A kereskedők rétegének meglehetősen heterogén voltát sem mutatja ki ez a felvétel. Egy kategóriában szerepel a kis szatócs a nagykereskedővel vagy áruháztulajdonossal. Ennél a kategóriánál a családi kapcsolatok az elhelyezkedésnél és az emelkedésnél különösen nagy szerepet játszottak. 28 Már 1920—2i-ben a Tanácsköztársaság alatti ténykedésért igen sok köztisztviselőt bocsátottak el. 1923—24-ben B-listázások kapcsán ismét több ezer tisztviselőt nyugdíjaztak vagy végkielégítéssel menesztettek. 1924—25-ben az előző évinél is nagyobb elbocsátások voltak. 1923. júl. i-től 1925. június 30-ig pl. a következő állásokat szüntették meg: I. Közigazgatás : tisztviselői állás 8 071 díjnok, altiszti állás 14 161 II. Állami üzemek : tisztviselői állás 3 400 díjnok, segédtiszt stb. 24 716 összesen 50 348 fő (Részletesen 1. ОЬ. P. M. Genfi a. I/D— В) 29 1920-ban Budapesten az iparban, a forgalomban és bányászatban összesen 174 195 munkás dolgozott. A fővárosban összesen 277 299 kereső munkás élt (196 302 eltartott családtaggal). A munkások tehát Budapest kereső lakosságának kb. 57%-át alkották. 30 Ezt mutatja a magántisztviselők beosztás szerinti tagozódása, ill. iskolai végzettsége is. A 5787 budapesti magántisztviselő közül 3113 csupán gyors- és gépíró tanfolyamot végzett, nem folytatott középiskolai tanulmányokat. 1121 végezte el a középiskola négy osztályát. Nyolc osztályt ezzel szemben csupán 181 633
