Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636

A gyengén fizetett munkakörökben dolgozók bérezése a legalsóbb tisztviselő-kategóriáknál is kevesebb volt. A munkások igen jelentős része havi ioo pengő alatt keresett, de gyakoriak az 50 pengő alatti fizetések is. A legrosszabbul fizetettek többsége nő, hasonlóan, mint a tisztviselők esetében. Azonban férfi munkások között is előfordulnak 46, 40, 61, 44 pengős és hasonló alacsony jövedelmek. Ezek a munkabérek mélyen alatta vannak a tisztviselők alsó kategóriái fizetésének. Az ellenforradalmi Magyarország bérezésének rendkívüli antidemokratizmusa mutatkozik meg, ha összehasonlítjuk az alacsonyabban bérezett munkások fizetését a jobb jövedelmű tisztviselő-kategóriákkal. A három legmagasabb állami és fővárosi fizetési osztálytól eltekintünk, hiszen ezekbe csak kevés tisztviselőt soroltak. Hasonlítsuk össze egy IV/i. fizetési osztályba sorolt állami tisztviselő 1 172 pengős fizetését egy téglagyári munkásnő bérével. A magas beosztású köztisztviselő a téglagyári munkásnő bérének mintegy harmincnégyszeresét kapta. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1928 és 1929-es évek voltak a legkedvezőbbek az egész ellenforradalmi rendszer ideje alatt munkabér szempontjából a munkásokra nézve, ugyanakkor a tisztviselők fizetésének reálértéke korántsem ezekben az években volt a legmagasabb, még élesebben kitűnik a tisztviselők és munkások közötti különbség keresetükre nézve. 1929-ben — Berend T. Iván és Ránki György szerint — az országos átlagos névleges munkásfizetés évi 1 526 pengő. Ezt 100%-nak véve 1933-ban jy, 1934-ben 73, 1935-ben 73, 1936-ban 74, 1937-ben 75, 1938-ban 80%-a a fizetés összege az 1929. évinek.

40 Ezzel szemben a köztisztviselők fizetésének reálértéke éppen a válság éveiben csapott legmagasabbra, 1930-ban érte el a tetőző szintet. A magántisztviselő-fizetések pedig a válság után rohamosan emelkedni kezdtek, hogy a háború éveiben egyes kategóriákban megkétszereződjenek. A munkásfizetések tehát 1928—29-ben állottak legközelebb a tisztviselőfizetésekhez, a következő másfél évtized alatt a szakadék tovább nőtt. Ezekben a „legkedvezőbb" években is a budapesti munkásfizetés átlagát 120—140 pengőnek, a tisztviselői fizetést 240—280 pengőnek vehetjük. így azt is látjuk, hogy a tisztviselők átlagbérüket tekintve kétszer magasabb fizetést élveztek, mint a munkások. BEFEJEZÉS A közölt számadatok önmagukért beszélnek. így azután igen röviden összefoglalhatjuk elemzésünk eredményét. A kiegyezést követő ötven esztendő alatt Budapest társadalmi struktúrája lényegesen eltolódott. A munkáselemek aránya jelentősen csökkent, a polgári elemeké nőtt a lakosság összetételében. A polgári elemek között is feltűnő mértékben gyarapodtak a köz- és magántisztviselők. Ez a folyamat rohamosan fokozódott az I. világháború után, amikor is a szomszédos országok területéről a tisztviselők roppant tömegei Magyarországra, különösen Budapestre 628