Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636

mású, a közhivatalban is inkább a férfiak, mint a nők számára nyílt elhelyezkedési lehetőség. Nem igaz tehát az a nézet, amit az ellenforradalmi korszakban annyira hirdettek, s oly sok történelmi munkában is megtalálhatunk, hogy az „elszegényedő köztisztviselő-réteg" nő tagjait kénytelen volt tömegesen kenyérkereső pályára küldeni. Ha így lenne, nyilvánvalóan több köztisztviselő-származású nőt találnánk a magánhivatalnokok között. A szabad foglalkozásúak és egyéb értelmiségiek gyermekei nem jelentős részét alkották a magántisztviselőknek. Ezért vizsgálatuktól eltekinthetünk. Számunkra sokkal érdekesebb a még nem tárgyalt két kategória, a fizikai munkások és az egyéb címszóban foglaltak. Ez a statisztikai felvétel mutatja, hogy megkezdődött a fizikai munkások leszármazottainak betörése a magántisztviselői pályákra. Ugyanazt a tendenciát tapasztaljuk, mint az önálló iparosoknál. Az önálló iparosszármazásúak többségét a nők képviselték. A fizikai munkásszülők leszármazottai a magántisztviselők között hatodik helyen álltak. Sokkal rosszabb az arány akkor, ha azt vizsgáljuk, hogy hány fizikai dolgozója volt a fővárosnak, s hányból lett tisztviselő, s ezt a számot hasonlítjuk össze más rétegek számával, illetve a más rétegekből származó magántisztviselők számával. így kitűnik, hogy a fizikai dolgozók címszó alatt szereplő munkások rendkívül alacsony arányban szerepelnek a magántisztviselők között. Ez a megoszlás is bizonyítja az ellenforradalmi Magyarország társadalmi rendszerének mélységes antidemokratizmusát .

29 Rendkívül érdekes az,,egyéb foglalkozásúak" magas száma. E kategóriába sorolták a hivatali segédszemélyzetet, háztartási alkalmazottakat s más átmeneti kategóriákat. Ezek nagy száma mutatja, hogy a segédszemélyzet igyekezett gyermekeit a társadalmi ranglétrán emelni, s erre a magántisztviselői munka igen alkalmasnak bizonyult. Ugyanazt a megoszlást tapasztaljuk itt is, mint az önálló iparosok és fizikai munkások esetében; többségben vannak a nők. A magánhivatali ranglétra legalsó foka adta meg itt is az emelkedés első lehetőségét.

30 Ha az egyéb címszó alatt szereplő altiszt- és háztartási alkalmazotti és egyéb származásúakat hozzáadjuk az önálló iparos és kereskedő származásúak számához, világosan megmutatkozik, hogy a magántisztviselő-réteg több mint felének a társadalmi ranglétrán való felemelkedést jelentette a magántisztviselőség. Ez megerősíti azt az állításunkat, hogy a magántisztviselői pálya volt a lépcsőfok nagymértékben a kispolgárság, kisebb mértékben a munkásság és parasztság fiai számára, hogy megkíséreljék a társadalom akkori fogalma szerinti felsőbb rétegekbe való bejutást. Ezt a tényt a köztisztviselők származási statisztikája csak alátámasztja. A kérdés részletesebb vizsgálata céljából egészében közöljük a rendelkezésünkre álló származási statisztikát.

31 A köztisztviselők származási statisztikájának legfeltűnőbb adata a köztisztviselő-származásúak viszonylag magas százaléka. Ha a közigazgatási tisztviselők 17,6%-ához hozzáadjuk a 2,6% igazságügyi, 8,7% 613