Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

nagy vonásaiban befejezést is nyert. (Későbbi adataink szerint gyanítható, hogy 1250-ben kezdte meg működését a budavári királyi pénzverő is.) Az a tény, hogy az 1255-ig terjedő oklevelekben a Várhegyet budainak írják, s Pest neve csak 1255-ben tapad a budai várhoz, azt igazolja, hogy ez az első telepítés jórészt a Várhegy északi részéhez közel fekvő Óbudáról indult meg. A régi, óbudai királyi kastélyhoz tartozó magyar etnikumú királyi udvarnéppel kezdődött meg az addig néptelen budai Várhegy betelepítése; innen is eredt a budai vár korai, később újra visszanyert eredeti neve, Buda. Az óbudai királyi udvari népeknek, Budavár és a budai suburbiumok későbbi magyarjainak a budai várpolgársággal való kapcsolatára két korai emlékünk is utal. Az egyik a Margit-legendának többször visszatérő megemlékezése Óbudai Károly budavári bíróról,

96 a másik az óbudai királynéi népek felbukkanása a budavári polgárok 1264 körüli tárnokvölgyi birtokfoglalási perében.

97 Az Új Buda megnevezéshez

98 s a fenti, Óbudára vonatkozó adatokhoz csatlakozik az a probléma is, hogy az 1250-es évektől fogva a Vár területének két — magyar és német—plébániatemploma és két parókiája, vagyis két plébániakerülete van. A budai vár betelepítésének második része — az 1249-ig terjedő első szakasz közben — 1247-tel kezdődött meg. Ekkor Pest város németjei szállták meg az akkor még csak a mai Dísz tér déli végéig terjedő Várnak, a castrumnak középső és déli részét. Az ő városrészük, a Szent Miklós kolostortól a mai Szent György tér északi végéig, Pesthez esik közelebb; új lakóhelyük a régire tekint. Ezek a telepesek új városukba nemcsak 1244-ben megerősített szabadságlevelüket hozzák magukkal, de városuk nevét s talán címerét is. A telepítésnek ez a szakaszossága, kétütemű volta adja meg a XIII. századi budai castrum (és nem civitas) számos, történetírásunkban máig feloldatlan belső kettősségét. Mint látjuk, azok a látszólagos ellentmondások, amelyek a korai budai városélet jellemzői, így a castrum=civitas kérdése, a város két etnikumának, két, egyidejű plébániájának, és plébániakerületének, kettős nevének (Buda, Pest) problémája, a valódi történeti állapot felismerésével ugyanúgy feloldódnak, mint ahogyan arra a kérdésre is hamaros feleletet kapunk: miért nevezik a XIII—

XIV. századi budai várost várnak, miért kormányozzák ekkoriban az itteni polgárságot — a középkori magyar városok gyakorlatával és Pest város 1244. évi szabadságlevelével ellentétben — iudexek helyett királyi várkapitányok. S végül arra az alapkérdésre is feleletet kapunk: hol keressük a magyar királyok XIII. századi budavári kúriáját? A második tatár támadás rémhírének ezúttal megkísérelt időbeli meghatározása az 1247/48-as évekkel a budai palota helyrajzán túl vezető, országos településtörténeti korszakbeosztáshoz is munkahipotézisül szolgál. Az 1247-re elterjedt támadási hír indítja meg az 1246. év elején még nyomtalan Nyulak szigeti erőd és erődtemplom (johanniták vára, az 59