Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

JEGYZETEK 1 Ha ezt a félmillió forintos szükségletet a fentebb közölt 153 916 Ft kiadással hasonlítjuk össze, nyilvánvaló, hogy Pest városának jelentős egyéb bevételi forrásokkal is kellett rendelkeznie a Schanis által felsoroltakon kívül. Valószínű, hogy a kiadások egy része átfutó tétel volt, s természetesen a bevételeké is. Egyébként azonban a „királyi" városokról az 1843-ban az országgyűlés elé került törvényjavaslat csak a már 1820 körül is kialakult gyakorlatra támaszkodhatott, mikor úgy rendelkezett, hogy a városok közgazdálkodása elsősorban a magánértékek (ingó és ingatlan vagyon) jövedelmén alapul, s városi adót csak akkor lehet a városok lakóira kivetni, ha ezek a jövedelmek a városi közcélokra nem bizonyulnak elegendőeknek. Adókra (helyi adókra, pótlékokra s különösképpen fogyasztási adók után kivetett pótlékokra stb.) minden bizonnyal Pest város egykori háztartásában is szükség volt, s ugyanúgy arra is gondolni kell, hogy a főváros legalább időleges kölcsönműveletekhez is folyamodott. 2 L. A községek háztartása és pótadójuk (az 1881. évi jóváhagyott költségvetések alapján). Hivatalos Statisztikai Közlemények 1883. 3 "h. a Városi Szemle 1913. évi külön számát, melyBudapest 40 éves fejlődésének legfontosabb kérdéseit mind sorra vette. 4 A Magyar Statisztikai Közlemények új sorozata 58. kötetének a szövegét e tanulmány szerzője írta. 5 Közgazdasági Szemle 1932. évfolyama 536—597 1. Az előadás anyagát szintén e tanulmány szerzője dolgozta ki. 6 Magyar Statisztikai Közlemények 39. és 40. ^kötetei. 7 L. a Magyar Statisztikai Közlemények Új Sorozatának 93. kötetét, melynek tanulságát Szigeti Gyula foglalta össze. A Magyar Statisztikai Közlemények 115. kötete utóbb az 1940. évi községi háztartási anyagot dolgozta fel; e mű bevezetését Gidófalvy Elemér írta. 8 Itt említem meg, hogy a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal kiadásában a „Magyar városok statisztikai évkönyveinek" sorozatában 1934-től kezdve 1942-ig, majd pedig az 1946/47 és az 1947/48. évekről 9 kötetnyi rendkívül nagy értékű forrásanyag jelent meg a magyar városok háztartási viszonyai címen. Tervbe vették, hogy a magyar városok egyéb gazdaságtársadalmi viszonyairól hasonló kötetek készülnek s kerülnek a nyilvánosság elé. Úgy látszik azonban, hogy az utóbbi terveknek (népmozgalmi, közoktatásügyi stb. kötetek) szerkesztése akadályokba ütközött, s az évkönyvekben csupán a városháztartási adatok kerültek a közönség elé. A kiadványok első kötetét látta el tudományos kommentárral dr. Bene Lajos. A későbbi évek adatai azonban — bármennyire nagy értékűek — máig is nélkülözik a céltudatos összefoglalást. Ez azonban semmit sem változtat azon a kötelezettségen, hogy a közvetlen előző korszak statisztikai és kritikai szempontokból eléggé meg nem világított költségvetési adattárát a városgazdaság érdekei szempontjából méltassuk. Ezzel válik majd lehetővé az, hogy a főváros háztartásának az első világháborút megelőző évekre vonatkozó anyagát a két világháború előtti, majd a világháborús korszak, sőt az utána következő évek háztartási statisztikai adataival is összehasonlítsuk. Ez a célkitűzés azonban egyelőre a távolabbi jövő feladata. 9 A táblán közölt adatokra vonatkozólag néhány megjegyzést kell tenni. Az eredeti pénzegységekben feltüntetett számokat összehasonlítás céljából a táblázat — mint ezt a tanulmány szövege is hangsúlyozza — pengőértékekre is átalakítja. Ez úgy történt, hogy a hivatalos statisztika részéről régebben koronaértékre történt átszámításokat a korona/pengő viszonylat 1,16-os szorzószámával a táblázat továbbfejlesztette. Ez az eljárás, amint erre egyik lektorom, Varga István professzor is figyelmeztetett, nem tökéletes, mert a múlt század 90-es, éveinek elején végrehajtott valutarendezés előtt a „forint" bizonyos ingadozást ['mutatott, s 1857 óta elvileg is kb. 5%-kal magasabb volt, mint az új forint értéke, mely a táblázat anyagában szereplő pengőértékek kiszámításának alapjául szolgált. A kezdeti időkre vonatkozó ingadozás nem veti el az egységes átszámítási mód jogosultságát, mely természetesen 1898-ig az 1 : 2 forint/korona alapon épült fel, s logikusan az 597