Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

táramat olyan magyarázatokkal kísérjem, amelyek ma már a történeti kutatás közkincsei közé tartoznak. A magyar városok háztartásának kérdéseivel foglalkozott az 1916ban megjelent „Magyar városok háztartása az 1910. évben"

4 című monográfia, az első mű, amely az összes városok, köztük Budapest háztartásának képét széles alapon rajzolta meg. Utóbb a Közgazdasági Társaság 1932. évi közgyűlésén hangzott el beszámoló: „Adalékok a törvényhatósági jogú városok háztartásáról."

5 Az 1910. évi városi háztartási statisztikai felvétel, amelynek adatsorait a legtöbb vonatkozásban városonként közölte a kiadvány, a zárószámadásokhoz csatolt kérdőívek alapján késztilt. Bizonyára része volt ebben annak, hogy az adatgyűjtés megindítása előtt egy-egy évvel a szorosabb értelemben vett községek, valamint a vármegyék háztartásáról is történtek statisztikai megfigyelések, s elsősorban a községek háztartásáról jelent meg 1913-ban nagyszabású statisztikai kiadvány.

6 A két úttörő vállalkozás megszervezése és végrehajtása Buday László nevéhez fűződik. A városok háztartásának kérdése az 1910. évi felvétel után újra meg újra az érdeklődés és a jogszabályalkotás homlokterébe került. Az 1912. évi Iy

VIII. tc.-nek az a melléklete pl., amely a városok évi 8 millió koronás államsegélyének szétosztását rendezte, az említett statisztikai felvétel alapján történt. Az első világháborút követő években pedig a törvényeknek és rendeleteknek éppenséggel egész sora intézkedett a városok megingott háztartási egyensúlyának helyreállításáról. Közültik a legfontosabb az 1927. évi VII. te. volt. Lényegében átalakult a városok adóztatási joga. Az egykori fő bevételi forrás, a pótadó helyett — melynek felső határát most elvileg megszabták — a városok új adóforrások segítségére támaszkodhattak: a városoknak átengedett kereseti adókra, az általános forgalmi adó kezeléséért járó jutalékokra, a fogyasztási adók közül a borital és húsfogyasztási adókra, valamint az italmérési illeték átengedésére stb. Az első világháború után aránylag rövid idő alatt rendeződtek a városoknak jó néhány éven keresztül szinte gyötrelmesen ható háztartási problémái, s a század harmadik évtizedének második felében bel- és külföldi tőkepiacon városaink nagyobb beruházási célokra hosszabb lejáratú kölcsönökhöz is juthattak. A magyar pénz értékének állandósítása (1924) után az 1924. és 1925. évi ún. szanálási válság — tehát a gazdasági konjunktúra visszaesésének ellenére is, pár éven keresztül a városok háztartásában szinte mindenfelé nagy élénkség mutatkozott, s ez 1929 késő őszéig tartott. Csak ekkor kezdtek viharfelhők gyülekezni a nyugati félteke addig derült egén, hogy azután rengeteg értéket elpusztító válság robbanjon ki, amely a kapitalista államok teljes során átrohant, s mindenütt súlyos károkat okozott. Az 1929-ben megalakított Statisztikai Tanács tudományos bizottságának ösztönzésére 1933-ban és 1934-ben sor került előbb a tulaj548