Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

podestának, a király által dezignált Archinus comes — korábban esztergomi kamaraispánnak — beiktatását.

48 Az új Zágráb betelepítésének az oka 1244 körül még nem a tatárjárás megismétlődésének veszélye volt, hanem Szlavónia és Horvátország határainak védelme nyugati támadások ellen. (. . . cum olim fines et termini regni seu ducatus Sclauonie continuis latrunculorum et frequentibus insultibus pulsarentur, nos. . . castrum in monte Grech iuxta Zágrábiam, ob tuicionem eorundem confiniorum decrevimus construendum. . .)

49 Esztergom esete a másik, Buda várával rokon példa. Az esztergomi Kis-Duna-parti királyi vagy latin várost, amely az esztergomi királyi és érseki vártól mintegy fél kilométerre, külön városfalakkal övezetten feküdt, a tatárok 1242 telén, Párkány felől jövet, a Duna jegén átkelve elfoglalták, s a polgárság zömét kardélre hányták.

50 Ugyanekkor a várat, s vele a várhegyi királyi kastélyt is, a spanyol Simon ispán íjászai megoltalmazták.

51 A Kis-Duna-parti latin városnak (a mai esztergomi belváros helyén) élénk városélete azonban 1243-ra — a nagy pusztítás ellenére is — megindult: egyes polgárházakra már tizenöt-húsz éves haszonbérleti szerződéseket kötnek,

52 az örmény kereskedők újra vámmentességet kapnak,

53 ismét megkezdi működését az 1250-ig kizárólagos joggal rendelkező esztergomi pénzverőkamara, a város környékén nemesi birtokadományok nyomán újabb települések keletkeznek.

54 Utóbb arról is értesülünk, hogy a tatárjárást túlélő polgárok száma — Rogerius híradásától eltérően — számottevő, s hozzájuk latin földről (Flandriából és Itáliából) újabb bevándorlók is csatlakoznak.

55 Mindez azt mutatja, hogy a tatár visszatérésének réme nem 1243 körül kísért, vagy ha e rémhír eltérj ed is, hamar feledésbe merül. A király 1246-ig a nyugati szomszéddal, Babenberg Frigyessel hadakozik. Az esztergomi bérleti szerződések szerint az ottani polgárok 1243 körül még nagyon is bíznak városuk, s más adatok szerint a király is ugyanekkor még nagyon bízik az ország jövőjében. Mégis 1249-ben Esztergomból annak vesszük hírét, hogy hét évvel a tatár elvonulása után IV. Béla a Kis-Duna-parti esztergomi latin város polgárságát ellenséges támadások és a tatárbetörés veszélye miatt nyomban feltelepíti az esztergomi Várba. Itt, hogy féltett latinusainak teret teremtsen, királyi palotáját és vele az esztergomi Várhegy déli részét átengedi az érseknek. Az érsek viszont ugyancsak az esztergomi várban, annak északi részén levő palotáját a káptalan és a prépost házával együtt átengedi a város feltelepülő polgárainak.

56 Esztergomban az áttelepítés okáról, 1249-ben, elmúlt időről szólván, ezeket mondja Béla király: propter hostiles incursus et precipue metum reditus Thartarorum. . . residuum populi de civitate Strigoniensi. . . in Castrum. . . translocassemus.

57 Az 1247—49

_re várt második tatár támadás elmaradt. így 1256-ra, amikorra a kicsiny esztergomi várba együttesen bezsúfolt papok és polgárok viszályai végképpen elmérgesedtek, az esztergomi latin város lakói, elunván papok és halottak (ti. az Esztergom vári temetők) szomszédságát, királyi engedelemmel visszaköltöztek Kis-Duna-parti városukba.

58 52