Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

Az érsek viszont ekkortól fogva egészen a török hódítás kezdetéig véglegesen birtokában tartotta egész Esztergom várát s vele a hajdani királyi palotát. Hasonló áttelepítést hajtatott végre IV. Béla király 1249-ben Székesfehérvárott is. Mint tudjuk, 1241—42-ben ez a négy felől mocsarakkal övezett város, illetve vár is megmenekült a tatár csapatok lerohanásától. Tartva az újabb tatár támadástól, 1249-ben a király a fehérvári suburbium lakóit is betelepítette a városfalak mögé. (1250-ben említi IV. Ince pápa oklevele: post recessum Tartarorum — habitatores suburbii castro Albensis — költöztek át.)

59 Várakba vonultak ezekben az években Nyitra (1248), Vasvár és talán Trencsén polgárai is.

60 Sátoraljaújhelyről tudjuk, hogy abban az esetben, ha a város polgársága a királyi várba húzódott, a városbíró tisztjét a királyi várnagy látta el a plébános segítségével (1261). Ily alkalomkor a polgároknak a várfenntartás mindennapi munkájában, például a vízhordásban is, rendszeresen segíteniük kellett.

61 Az új városok telepítése során csatolj ák Zágrábhoz Kobilát, Pozsonyhoz Széplakot, Sopronhoz Zuan falut, a lövérek, vagyis az íjászok telepét. Hasonlóképpen kapja a bal parti Pest városa is 1244-ben a vele határos Kőér földet, Kőbányát.

62 Nem sokkal később áttelepítéssel és a győri Szent Adalbert városrész odakapcsolásával erősíti meg immár V. István az új győri várost. Az új városok polgárságába királyi udvarnokok, várjobbágyok, Sopronban a lövérek, Szepes-Somogyin királyi pecérek, Győrött királyi tárnokok és a győri johannita lovagok népei, Budán olykor nemesek,

63 Esztergomban az újabban, a tatárjárás után bevándorolt latinusok és német hospesek is beleolvadtak.

64 A budai városháza vagy várkapu kérdéses XIII. századi jelmondatán

65 kívül Beregszász szabadságlevele világosan megfogalmazza a városi szabadságok vonzó varázsát: mindenféle állapotú és anyanyelvű embereknek egy a szabadsága.

66 Bzek a telepítések, melyek során királyi (vagyis országos) és egyházi, polgári és nemesi érdek gyakran ellentétbe került — mint Esztergom esete is példázza —, nemegyszer a kény szertelepítés jellegét viselték magukon. Nem az esztergomi latinusok voltak az egyedüliek, akik a veszély hírének elmúltával kitörtek kényszerű lakóhelyükről, s visszavándoroltak korábbi, elhagyott, védtelen városukba. Hasonló baj van a XIII. század végi Sopronban: a soproni várba telepítettek annyira nyomasztónak találták a várépítés és várfenntartás gondját, hogy rendre átköltöztek a megerősített város falain kívül fekvő falvakba.

67 Pest városának a tatárjárás után, a budai Várhegyre történő részleges áttelepítéséről közvetlen okleveles emlékünk nem maradt fenn. Épp ezért hivatkoztunk a pesti áttelepítés országos analógiáira. Hogyan rekonstruálható mégis a közvetett okleveles emlékek s a hivatkozott párhuzamos várostörténeti jelenségek alapján a Pest városi polgárság zömének a budai várba való áttelepítése? Pest város 1244. november 24-én kelt, IV. Béla király által kibocsátott szabadságlevele, amelyet 1276-ban már Buda városa használt, 53