Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543

1906-ban a fővárosi villamosvasutasok mozgalmával párhuzamosan nőtt a nagy vasutak alkalmazottainak nyugtalansága és harci elszántsága. A vasutasok harcos hangulatát leghívebben tükröző és őket ez irányban leginkább befolyásoló újság az 1906 júliusától handler Jenő szerkesztésében és kiadásában megjelenő Vasutasok Lapja volt. Ez a hetenként megjelenő újság „becsületes, józan vasúti szociálpolitikáért", ,,a munka megbecsüléséért és a kenyér színarany igazságáért" szállt síkra, és hasábjain főként polgári radikális, demokrata álláspontot fejtett ki. A jogos vasutassérelmek gyökereit keresve Landler Jenő a Vasutasok papjában mélyreható bírálatát adta a vasútigazgatás szervezetének és a kormány vasútügyi politikájának. Ostorozta azokat a vasutasokat, akik elvakultan bíztak a kereskedelmi miniszterek, a vasútigazgatók, a nagynevű politikusok ígéretében, és harcba szólított a nagyobb darab kenyérért, a jogokért és az emberibb életért. A Vasutasok Lapja tudatosította a vasút dolgozóiban, hogy „sorsuk intézése elsősorban egyesegyedül saját maguktól függ", hogy „eddig is saját gyengeségük, akaratnélküliségük volt rabságban tartásuk egyedüli oka". Ugyanakkor leleplezte előttük a „vasutasbarát" álarcban tetszelgő politikusokat. Számon kérte az 1906 tavaszán kormányra került koalíciós pártoktól az 1904-es vasutassztrájk leszerelésekor tett ígéreteiket és a vállalt kötelezettségeket. A Vasutasok Lapja október 13-i számában „Mementó !" címmel részleteket közölt egyes politikusok 1904-ben elmondott beszédéből. Egy héttel később „Sztrájkeredmények" című vezércikkében Landler Jenő azt hangsúlyozta, hogy az akkor tett ígéret ma — amikor e pártok hatalomra jutottak — már „lejárt kötelezvény, amelyet beváltani mindegyik pártnak, az egész parlamentnek becsületbeli kötelessége. A vezércikk fakszimilében nyilvánosságra hozta azokat az eredeti jegyzőkönyveket, amelyekben a pártok vezetői támogatásukról biztosították a vasutasokat. A cikk e szavakkal fejeződött be: „Ha becsületes politikusok, akkor ez a kötelezvény a legfényesebb sztrájkeredmény, ha csak komédiások, akkor ez a nyomorult papírdarab a legvéresebb sztrájkfelhívás !"

45 Landler világosan látta és ki is merte mondani, hogy a kormány és a vasút vezetőinek intézkedései 1906-ban éppúgy sztrájkhoz vezetnek, mint 1904-ben. vSzeptember 29-én „Sztrájk lesz !" című vezércikkében ezt írta: „Mintha csak az 1904 előtti idők eseményeit látnók megismétlődni. . . Az események ugyanazok, a következmény sem lehet más ! Sztrájk lesz !" Landler jogos és törvényes eszköznek tartotta a sztrájkot, nem félt tőle, és nem is akarta a vasutasokat sem visszatartani e fegyver használatától. Ellenkezőleg, bátorította, harcra buzdította őket. A szerkesztésében megjelenő Vasutasok Lapjának nagy szerepe volt abban, hogy 1906 nyarán és őszén előre haladt mind a nagy vasutak, mind a fővárosi villamosvasutak alkalmazottainak öntudatosodása, és fokozódott harci elszántságuk. A Vasutasok Lapjával és Landler Jenő tevékenységével ellentétben 524