Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543

éjjel tartott nagygyűlést, amelyen véglegesen megfogalmazták a villamosvasutasok követeléseiket. Szeptember 7-én este 10 órakor kezdtek gyülekezni a Hermina úton levő „Zöld vadász"-hoz címzett vendéglő kerthelyiségében. A Városliget környéke hazafias nótáktól visszhangzott. A gyűlésre érkezett alkalmazottak zászlókkal járták be a környéket. A menet élén egy hatalmas nemzetiszínű zászlón ez a felírás díszelgett: „A M. Sz. Kor. Orsz. Vasutas Szövetsége. A Közúti Villamosvasutasok." Amikor Turtsányi Pál — a szentkoronás szövetség ügyvezető alelnöke — a gyűlést fél órával éjfél után megnyitotta, a villamosvasúttársaságoknak mintegy négyezer alkalmazottja volt jelen. A fővárosi villamosvasutasok egységes fizetésrendezési tervezetét Sebestyén József — a szövetség villamosvasutas szakosztályának vezetője — a modern szolgálati rendtartás-tervezet alaptételeit pedig handler Jenő — a szövetség jogügyi bizottságának előadója — ismertette. Landler Jenő „lelkes és frenetikus tetszéstől meg-megszakított beszédében" azt hangsúlyozta: „Keveset kérünk! Budapest helyi közlekedésének rabszolgái voltunk eddig, öntudatos munkásai akarunk lenni ezután ! . . . azt akarjuk, hogy a kötelességek ellenében jogaink legyenek. Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg, nem becsületes munkáshoz, hanem rabszolgához méltó. . . . szigorúan körvonalazva akarjuk látni kötelességeinket, de jogainkat is. Nem a munkától riadunk vissza, de az önkényt hárítjuk el, nem kegyeket, de jogokat követelünk. A munka becsületének, a kenyér igazságának törvényes elismerését. Közszabadságainkba pedig ne avatkozzék senki, mert ezeket törvény védi és azokba sem munkaadónak, sem igazgatóságnak, sem senkinek beavatkozni nincs joga."

32 A továbbiakban részletesen foglalkozott a rendtartás egyes kérdéseivel, majd összetartásra és szervezkedésre buzdította az egybegyűlteket. Beszédét e szavakkal fejezte be: „Keveset kérünk, de azt a keveset ki fogjuk vívni, ha a pokol kapui akarnak is ellent állni. Rabszolgák voltunk — öntudatos munkások akarunk lenni és leszünk is !"

33 A nagygyűlés határozatban mondotta ki, hogy „a szövetség villamos szakbizottsága által kidolgozott, ismertetett és megvitatott fizetésrendezési és pragmatikai tervezetet egyhangúlag elfogadja és magáévá teszi. Utasítja a villamos vasutasok nagygyűlése a Szövetség Központi Vezetőségét, hogy a folyó hó 23-i központi vezetőségi ülése azt tárgyalja le és az illetékes vasutigazgatóságoknak haladéktalanul terjessze fel azzal, hogy e kettős tervezet tárgyalására az illetékes vasútigazgatóságok a vSzövetség vezetőségét hívják meg".

34 A Szövetség Központi Vezetősége szeptember 23-Í ülésén elfogadta a két tervezetet és október első napjaiban a Turtsányi Pál vezette küldöttség át is adta azokat a vasútigazgatóságoknak.

35 Az Emlékirat I. fejezete az általános érdekű, minden alkalmazottra egyöntetűen alkalmazható pontokat tartalmazta. Ezek között az első helyen szereplő követelések: „a normális munkanap kilenc órában 520