Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543

százezres táborát. A szövetségért folyó harc élén az 1904-es sztrájkban szereplő 13-as bizottság vezetői — Turtsányi, Sarlay, Lorber, Faludy — állottak. A szövetség 1905 végén Battyhány Tivadar gróf, Vázsonyi Vilmos és Lengyel Zoltán országgyűlési képviselők bábáskodásával alakult meg. A szövetség — teljes nevén a Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetsége — elnöke Batthyány Tivadar gróf lett. handler Jenő, a neves fiatal fővárosi ügyvéd — aki már az 1904-es nagy vasutassztrájk előtti időben sem rekedt meg a vasutas perek egyszerű védőügyvédi tevékenységénél, hanem bátorította, tanácsaival segítette a harcoló vasutasokat — mint általános jogügyi előadó és a vonatkísérő szakosztály társelnöke vett részt a szövetség munkájában. A Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetsége — röviden szentkoronás szövetség — célja az 1906 tavaszán jóváhagyott alapszabály szerint: ,,a magyar szent korona országai vasutasainak egyesítése avégből, hogy a hazafias és kartársi érzést ápolják, általános és szakmabeli tudásukat fejlesszék, társadalmi helyzetüket emeljék, közös érdekeiket gondozzák és jóléti intézmények alkotásával úgy a maguk, mint családjaik erkölcsi és anyagi boldogulását előmozdítsák".

30 A szövetségben vezető szerepet játszó polgári politikusok a vasutasoknak az osztályharcos szociáldemokrata munkásmozgalomtól való távol tartására törekedtek. 1906 tavaszán a koalícióba tömörült pártok kormányra kerülése után aktív tevékenységbe kezdő szentkoronás szövetség kedvező fogadtatásra talált a fővárosi villamosvasutasok körében. Az alkalmazottak szociális helyzetén javítani nem akaró villamosvasút-társaságok azonban még akkor sem nézték jó szemmel alkalmazottaik szervezkedését, ha az a kormánypártok befolyása alatt történt. A mindennemű szervezkedést ellenző vasúttársaságok 1906 nyarán — amikor a villamosvasutasok már tömegesen léptek a szentkoronás szövetségbe — nyíltan felléptek a szövetséghez való csatlakozás megakadályozása érdekében. Az elkeseredett villamosvasutasok szervezkedése ennek ellenére tovább folyt. Az igazgatóságok válaszul üldözni kezdték és elbocsátással sújtották a szövetség aktivistáit. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság elbocsátotta Horovitz József kalauzt, a Budapesti Városi Villamos Vasút R. T. Igazgatósága pedig Hamrich József kocsivezetőt, akinek ,,bűne, hogy a Vasutasok Szövetségében heves agitációt fejtett ki, esténként sorra járta társait és kapacitálta őket, hogy lépjenek a szövetségbe. . ."

31 A villamosvasutasok elkeseredését és növekvő elszántságát mutatta, hogy a tilalom ellenére is tömörültek, mert a szentkoronás szövetséget erődjüknek tekintették követeléseikért folytatott harcukban. A szövetség iránti illúziókat növelte, hogy annak egyes funkcionáriusai magukra vállalták a követelések memorandumba foglalását és ,,a kor követelményei színvonalán álló Szolgálati Rendtartás" elkészítését. Számtalan megbeszélés és összejövetel előzte meg a szeptember 7-ről 8-ra virradó 519