Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543

A kemény küzdelmek átmenetileg nemcsak meggátolták az életszínvonal süllyedését, hanem a reálbér bizonyos emelését eredményezték. Az első orosz forradalom hatására 1905-ben, 1906-ban különösen megélénkültek a munkaidő csökkentéséért és a munkabér emelkedéséért indított tömegmozgalmak. 1905-ben több mint 32 000, 1906-ban 65 000 munkás sikeres sztrájkharcának eredményeként 1905-ben 60 000, 1906ban 63 000 órával csökkent a munkaidő.

25 Két év alatt 119 121 munkás sikeres sztrájkharccal 9 720 249 korona béremelést harcolt ki.

26 A munkásság névleges heti kereseti indexe az 1900. évi 100-ról 1906-ra 110,5-re, a reálbér indexe 102-re emelkedett.

27 Ugyanakkor a modern munkásmozgalom harcaitól magukat távol tartó villamosvasutasok ezekben az években is ugyanazért a bérért dolgoztak, mint másfél évtizeddel korábban, s csak szép emlékként idézték fel azt az időt — az 1890-es évek derekát —, amikor még szinte bármilyen ipari munkás szívesen cserélt volna beosztást velük. A villamosvasutasok tömegeinek öntudatosodását és a szociáldemokrata munkásmozgalomhoz való csatlakozását — a Szolgálati Rendtartás szervezkedést tiltó rendelkezése mellett — hosszú időn keresztül akadályozta a szociáldemokrata párt vezetőségének a nép nagy tömegeit átható nemzeti függetlenségi törekvéseket elutasító magatartása, amely a „darabontkormány" idején a gyűlöletes Habsburg-dinasztiával való nyílt lepaktáláshoz vezetett. A szociáldemokrata pártvezetőségnek ez a nemzeti kérdésben elfoglalt, a marxizmussal ellentétes állásfoglalása nemcsak gátolta a szocialista eszmék terjedését a politikailag iskolázatlan villamosvasutasok körében, hanem ezen tömegeket lényegében átengedte a nacionalista demagógiával fellépő ellenzéki pártoknak — elsősorban a függetlenségi és 48-as pártnak. Ezeknek a polgári pártoknak nacionalista demagógiával éveken keresztül sikerült a dolgozók jelentős csoportjait szembefordítani a modern munkásmozgalommal, vagy legalább is távol tartani annak harcaitól. E félrevezetett, a saját osztályérdekeiket fel nem ismerő munkások közé tartoztak a villamosvasutasok még a XX. század első évtizedének derekán is. II, A függetlenségi és 48-as párt befolyása alatt álló villamosvasutasok — a munkásmozgalom fellendülése idején is — hosszú ideig csak alázatos kérvényezéssel akartak javítani helyzetükön. A Budapesti Városi Villamos Vasút forgalmi alkalmazottainak kérvényét 1905 augusztusában átnyújtó küldöttség vezetője — Győr

y János kalauz — még így beszélt a főmérnök előtt : „Bocsánatot kérünk főmérnök úr, hogy bátorkodunk kegyes színe elé járulni azzal a szándékkal, hogy a budapesti városi villamos vasút forgalmi alkalmazottainak egy alázatos kérvényét a tek. főmérnök úr kezeibe letegyük. Elhatározásunkhoz bátorságot merítettünk abból, 517