Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543
hogy bármikor fordultunk a főmérnök úrhoz, mindig a megtestesült igazságot és a nagylelkűségnek mintaképét láttuk magunk előtt főmérnök úrban, mely a férfiúi erényeknek elévülhetetlen szimbólumát jelképezi, különösen, ha olyan férfiúra vonatkozik, kinek hivatottságánál fogva megadatott a jog arra, hogy ezer és ezer ember felett rendelkezzen, ki egyetlen szavával családokat sújthat, könnyeket száríthat fel avagy árvákat és özvegyeket vigasztalhat. Tekintsen reánk főmérnök úr, ezen küldöttekre, kik félénk léptekkel, visszafojtott lélegzettel merészeltünk ezen hivatalos helyiségbe belépni: nincsen közöttünk lázító, forradalmár, vagy izgató egy sem, mind idős, megbízható alkalmazottak vagyunk, itt állunk bízva az egekben lakó Istenségben. . . Egyszerre bízva a méltóságos botfai Hűvös József vezérigazgató úr, valamint főmérnök úr és az igazgatósági kar nagylelkűségében itt állunk kegyes színe előtt, szívszorongva kérjük és könyörgünk, hogy ezen alázatos kérvényünket pártolólag elfogadni kegyeskedjen." 28 A kérvényt átvevő főmérnök a megszokott sablon szerint ígéretet tett a kérelem támogatására. De hangja elárulta, hogy nem gondolja komolyan azt, amit mond. A kérvény átadásáról tudósító egyik napilap szükségesnek tartotta figyelmeztetni az illetékeseket, hogy „ezen a ponton a sablonos hitegetés megbosszulja magát. A forgalmi személyzet, ha ma alázatosan is kér, ki tudja holnap nem nyúl-e radikálisabb eszközhöz?" 29 Indokolt volt a figyelmeztetés. A villamosvasutasok radikálisabb megmozdulásának nemcsak egyre több oka volt ebben az időben, de feltételei is napról napra jobban megértek. A kérvényezés eredménytelensége, az anyagi helyzet további romlása, a. politikai élet megélénkülése, az ipari munkásság és az agrárproletariátus szervezettségének fokozódása s nagy sztrájkharcainak gyakoribbá válása, a liberális polgári reformtörekvések érdekében történő polgári szervezkedés; a helyzetük javítása érdekében szervezkedő tanítók, orvosok, bírák, városi, megyei és állami tisztviselők mozgalmai hatással voltak a villamosvasutasokra is, és segítették az összefogás és a szervezkedés gondolatának terjedését körükben. A legnagyobb hatást a nagyvasúti alkalmazottak mozgalma keltette, amelyet szövetségük létrehozásáért indítottak. A liberális polgárság befolyása alatt álló államvasúti hivatalnokok kezdeményezte szervezkedés rövid idő alatt a vasút forgalmi alkalmazottainak minden kategóriájára kiterjedt. Az államvasúti forgalmi alkalmazottak 1904. évi áprilisi nagy sztrájkmozgalma is egyik fő követelésként határozta meg a szövetség engedélyezését. A sztrájk leverése után a vasutasoknak a szövetségért indított harcát elősegítette az 1905-ben kirobbanó kormányzati válság. Az 1905 januári parlamenti választásokból győztesen kikerült koalíció a nacionalista demagógia szításával, a parlament megkerülésével kinevezett darabontkormány pedig a szervezkedési szabadság és a választójog ígéretével akarta maga mellé állítani és politikai céljainak elérése érdekében felhasználni a vasutasok 518