Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543

memorandumai — bizonyítja, hogy a kocsivezetők, kalauzok átlagfizetése alatta maradt a jelentésben közölteknek.

7 Figyelembe véve az évi fizetéssel ki nem nevezettek még sanyarúbb helyzetét, igazat kell adnunk a Népszava megállapításának, mely szerint a villamosvasutasok páriák, akik napi 12—14 órai munkaidő mellett is csak havi 25—30 forint fizetést kapnak.

8 A forgalmi személyzeten kívül a műhelyekben, a kocsiszínekben és a gépházakban sok ipari szakmunkást (asztalost, lakatost, mázolót stb.) foglalkoztattak a fővárosi villamosvasutak. Jelentős volt a napSzámosok létszáma is, akik mint pályamunkások, síntisztítók, szén- és salakhordók, éjjeli őrök, kocsiseprők stb. dolgoztak. A villamosvasút-társaságoknál a századforduló idején semmiféle rendelkezés nem szabályozta a munkanap hosszát. A villamosvasutasok állandó harcot folytattak a munkanap megrövidítéséért és a heti szünnap biztosításáért. 1900-ban a Közúti Vaspálya Társaság igazgatósága megígérte a sztrájkoló villamosvasutasoknak, hogy a napi munkaidőt 17 óráról 10 órára szállítja le. ígéretük beváltatlan maradt.

9 A közúti villamosvasutasok 1903. évi memorandumában ismét szerepelt a kérés: szabályozzák a szolgálati időt úgy, hogy az a tíz órát ne haladja meg, s minden alkalmazottnak biztosítsanak hetenként egy szabadnapot.

10 Az egyik napilap 1906 júniusi híradása szerint a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság kocsivezetői és kalauzai reggel 1/2 5-től éjjel i-ig dolgoznak.

11 A Budapesti Városi Villamos Vasút R. T. forgalmi személyzete 1905. évi memorandumában többek között megállapította: „A jelen szolgálati beosztás ránk nézve, akik reggel fél öt órától éjjel fél egy óráig vagyunk kénytelenek ébren, talpon állani, rendkívül terhes."

12 Alázatos hangnemben megírt kérelmük első pontjában azért „esedeznek", hogy a „kocsivezetőknek és kalauzoknak napi tíz órai szolgálat s minden hetedik napon szabadnap, avagy a jelenlegi beosztás mellett 3 napi szolgálat és negyedik napon szabadnap adassék."

13 Az egyik újság arról tudósít, hogy a villamosvasutasok legtöbbje ,,a munka után haza sem mehet a családjához, hanem a végállomáson kénytelen maradni, s ígv is alig marad több ideje alvásra, mint négy-öt óra".

14 A biztosított szabadság a villamosvasutaknál ez időben csak az alkalmazottak kérései és követelései között szerepelt. A pénzbírságok rendkívül érzékenyen sújtották a villamosvasutak dolgozóit. Az 1900 előtt alkalmazott dolgozók a felvételkor kötelezvényt írtak alá, amely feljogosította az igazgatóságot a bírságolásra. Ennek 5. pontja például így hangzott: ,,Ha szolgálati kötelezettségemet kellően nem teljesíteném, vagy azokat megszegném, az igazgatóságoknak joga lesz minden egyes vétségem esetén 50 kr-tól 10 frt-ig terjedő bírságot fizetésemből levonni, a bírság összegét megállapítani s amennyiben a bírság esedékes béremet meghaladná, azt az általam nyújtandó biztosítékból fedezni. 514