Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Gadanecz Béla: Adalékok a budapesti villamosvasutasok 1906. évi sztrájkjának történetéhez = Dannye k istorii zabastovki budapeštskih rabotnikov tramvajnogo transporta v 1906 g. 511-543

Ha az igazgatóság a netán előtte emelt panaszom dacára is megmaradna határozatánál, előre lemondok a levonás magassága vagy jogszerűsége elleni minden kifogás bírói titon való érvényesítéséről."

15 Az 1901 után kiadott „felvételi szabályzat "-ban már nem szerepeltek ezek a pontok, de a gyakorlatban még hosszú ideig érvényben maradtak. A kereskedelmi miniszter által 1900 májusában jóváhagyott „Szolgálati Rendtartás 19. §-a kimondta, hogy „a pénzbüntetés esetenként az évi fizetés 5%-át meg nem haladhatja. . .". Tehát „a szolgálati kötelmek megsértésének megtorlására" az igazgatóság által kiszabott pénzbüntetés „esetenként" nem haladhatja meg a havi fizetés 60%-át. A példák sokasága bizonyítja: a társaságok éltek bírságolási jogukkal. Az 1903-as villamosvasutas-sztrájk okairól írva a villamosvasutasok rámutattak arra, hogy „...nemcsak a nyomor, nemcsak az állandó anyagi, szellemi és testi hiány szüli a munkásság elégedetlenségét és ezzel a törekvést helyzetének javítására, hanem éppen olyan lényeges, sőt szinte lényegesebb a szabadtalanságnak: a függőségnek, a bizonytalanságnak, a más korlátlan akarata alá vetettségnek kínzó tudata."

16 Az 1900-ban jóváhagyott Szolgálati Rendtartás lényegében csak az alkalmazottak kötelességeit sorakoztatta egymás mellé, Landler Jenő szavaival élve, „mintha azt akarná, hogy az amúgy is ttílterhelt munkás e kötelességek ólomsúlya alatt teljesen összeroskadjon." E kötelességeket kiterjeszti szolgálaton kívülre, a magánéletre is, beavatkozva köztörvényeken alapuló jogokba és közszabadságba, egyesülési és gyülekezési jogba, a sajtószabadságba.

17 A Szolgálati Rendtartás 12. §-a például kimondta: „Ha a személyzet bármi célból összejöveteleket rendezni óhajt, úgy ezen összejövetel, — a cél világos megjelölése mellett — legalább 48 órával előbb az igazgatóságnál bejelentendő. Az igazgatóságnak jogában áll magát ily össze3 öveteleken képviseltetni. Az alkalmazottak körében bárminemű egyletek alakításához az igazgatóság előzetes engedélye szükséges."

18 A 20. § intézkedése szerint a szolgálatból büntetésképpen elbocsátandó az az alkalmazott, „aki oly célból, hogy a társaság alkalmazottjai, — vagy azok egy része — sztrájkoljanak, másokkal összebeszél, szövetkezik, vagy szervezkedik: úgyszintén az, aki összejöveteleken, gyűléseken résztvesz oly célból, hogy a társaság alkalmazottjai, vagy azok egy része sztrájkra bírassanak; végül aki a társaság alkalmazottjait, vagy azok egy részét a sztrájkra rábeszélni vagy fenyegetéssel rábírni igyekszik".

19 Az alkalmazottakat legszemélyesebb magánéletükben is korlátozták a Szolgálati Rendtartás egyes paragrafusai. A „Nősülés" című 13. §-ban például ezt találjuk: „Minden alkalmazott nősülés előtt az igazgatóságtól nősülési engedélyt köteles kérni. . . Azon alkalmazottnak, aki engedély nélkül nősül, a szolgálat felmondható. . ." A paragrafus a továbbiakban rendelkezett arról, hogy: „Az engedély meg nem tagadható attól: 33* 515