Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107
xosát a budai Várhegyen úgy építse fel, hogy ott éppen a királyi rezidencia és a pénzverőház ne nyerjen elhelyezést, hanem a védtelen és védhetetlen Óbudán maradjon. Az esztergomi királyi palota csakis akkor válhatott végleges királyi eladományozás tárgyává, amikor a második tatárjárástól rettegő ország új fővárosában, a budai Várhegyen már megépült az akár egy újabb tatár támadással is farkasszemet néző új királyi rezidencia, s vele az oklevélben először 1255-ben említett királyi pénzverde. A budai Várhegy betelepítésekor a királyi udvar Esztergomnál megfelelőbb elhelyezése sarkalatos kérdés volt; fontosabb, mint Pest város ugyancsak védtelen polgárságának a budai Várhegyre való feltelepítése. Az 1241—42. évi tatár pusztítás emléke 1243-ban még rettegésben tartotta a lelkeket. A tatárok visszatérésének híre azonban — mint alább rámutatunk — csak az 1247—49. évben terjedt el végképpen. Közvetett okleveles emlékeink arra mutatnak, hogy a királyi udvarnak Buda várában való elhelyezése, mint a budai várépítés legfőbb oka, 1243ban — Vetus Buda első említésekor — már megkezdődött, s ez az építkezés 1249-re, a taktikailag is nagy jelentőségű esztergomi királyi várpalota eladományozása idejére, nagyjából befejezést nyert. Az 1252. év a budavári rezidencia építéstörténete szempontjából a másik lényeges évszám. Ekkorra készül el a Domonkos-rendi apácák szigeti kolostora. Szülei lakóhelyéhez közel abban nyer elhelyezést Margit királyleány apácatársaival együtt. 24 Későbbi következtetéseink során ezekhez a dátumokhoz kapcsolódik a budai pénzverés 1250—51-re tehető kezdete, Pest város polgárságának részleges feltelepítése a budai Várhegyre (1247—55), a kamaraszolgai rendű budavári zsidók megjelenése (1250—51), s ezekben az években tűnik fel a királyi udvartartást árnyékként követő esztergomi érsekeknek első Buda környéki kastélya is a Nyulak szigetén. Okleveles emlékeink tüzetesebb elemzése egyébként ahhoz is hozzásegít, hogy a Nyulak szigetén ekkoriban végbement építkezéseket periodizálhassuk. 1245 végén, november 24-én, IV. Béla király még a szigeti Szent Mihály-egyház premontrei szerzeteseit erősíti meg az egész Nyulak szigete birtokában. 25 Híre-hamva sincs még ekkor sem a dominikánák, sem a ferencesek szigeti kolostorának és birtokának ! De nem esik még szó a johannita lovagok szigeti váráról s az esztergomi érsekség szigeti tornyáról és kúriájáról sem. (A három utóbbit legelőször csak egy 1278. évi oklevél említi.) 26 Mivel az 1245. év végén még nincs nyoma a Domonkos-rendi apácák szigeti kolostorának, 1252-re pedig e kolostorba már be is költöznek, nyilvánvaló, hogy a Domonkos-rendi apácakolostor építését az 1246 és 1252 közé eső hat esztendő határozza meg. Az 1245. év végén — mint Támutattunk — nincsen még szó a johannitáknak a sziget s a felhévízjenei révhely védelmére épített 27 váráról sem. S ezt a szigeti johannita várat — noha oklevél először csak 1278-ban említi — mégis az 1246— 50-es évek közé eső építkezés eredményének kell tekintenünk. 48
