Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

oder Flegeljahrs Fatalitäten c. munkája. Kaiser: Ein Abend és Thern: Der Domino címmel szabályos vígjátékot írtak, de a Bretislav oder Leben und Krone (ismeretlen szerző), vagy BirchPfeiffer asszony Mutter und Sohn, oder Fluch und Busse c. drámája biztosították a színház hagyományait. — A magyarok első bemutatója Szigligeti: Gerő-je volt. A továbbiakban csak azokat a bemutatókat soroljuk fel, amelyekből évtizedes siker lett, vagy klasszikusnak számítanak. Az első csoportba tartozik Vahot Imre: Farsangi iskolá-ja, Szigligeti Két pisztoly-a és Zsidó-ja, Obernyik Károly Örökség c. színműve, Jósika: Két Barcsay-ja, Eötvös: Éljen egyenlőség c. vígjátéka, Czakó: Kalmár és tengerész-e és Dumanoir és D'Ennery: Don Caesar de Bazan-ja. A klasszikus bemutatókat Vörösmarty két műve képviseli, A fátyol titkai és a Czillei és a Hunyadyak. — (A német bemutatókat Kádár Jolán i. művéből, a magyarokat id. Lendvay Márton és László József szerepkatalógusából merítettem. Mindkettő vezető színész volt a maga nemében, és egyikük vagy másikuk — ha nem mindketten — szerepelt a nagyobb produkciókban. Az első Dr. Zsoldos Ernő, a második Mályuszné Császár Edit összeállítása. Színháztörténeti Füzetek 19., ill. 23. (1958, 1959). — A Don Caesar de Bazan előadásáról a német kritikus azt írja, hogy pompás szórakozást nyújt, s a közönség kacagása miatt a játékot több ízben félbe kellett szakítani. Lendvay, aki ez alkalommal jutalomjátékát tartotta, valóban kitűnően választott, de kapott is viharos ünneplést, koszorút és szóróverset eleget ! Kedves volt Laborfalvi Róza Maritana szerepében és mulatságos Szentpétery mint spanyol grand. A szörnyű idő ellenére — december 16-a volt — a színház teljesen megtelt. [Der Spiegel (1844) II. köt. dec. 22.] 8 Sőtér I., Kemény Zsigmond történelemszemlélete. A M. T. A. Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei (1961) 64. 9 Zolnai B., Szigligeti „Szökött katoná"-jának külföldi elemei. Bp. 1914. KI. az Egyet. Phil. Közlöny 1914. évfolyamából. 1-54. — Pukánszhyné Kádár J., A magyar népszínmű bécsi gyökerei, Irodalomtört. Füzetek (38) 1930. Solt A., A színszerűség uralma drámairodalmunkban. ITK (1939) 17. kk., 139 kk. - Ezen az országgyűlésen mondta Teleki László: „Nyolcszáz évig viselt minden terhet a nemtelen. . . ugrás, rögtönzés-e valahára őket részeltetni a hivatalképességben?" „Esz, erény, becsületesség nincs kötve osztályhoz; sőt e tulajdonok sokszor megfordított arányban állnak a nemesi kiváltsággal", folytatta Batthyány Lajos. A diéta befejezésekor pedig így fogalmazta meg az elégedetlenség általános érzését Klauzál: „Nem viszünk tehát haza eredményt; majd az lesz az eredmény, hogy növekedni fog a meggyőződés az adózó nép túlterheltetésének nagy igaztalansága ellen. ..." (Horváth M., Huszonöt év Magyarország történelméből. Bp. II. köt. 1868, 442, 447.) íme, az 1843—44-i színi irodalom ideológiája ! 10 Obernyik K., Főúr és pór. Először Kolozsvár, 1848. máj. 2. — Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztály (a továbbiakban: OSZK. SzO) N. Sz. F. 60. 11 Obernyik Károly munkáit kiadta és életrajzi bevezetővel ellátta Ferenczy József. (Obernyik Károly szépirodalmi összes munkái. Sajtó alá rendezte s életrajzzal kiegészítette Ferenczy József. Bp. 1878, I—

IV. köt.). Az akkor huszonhárom éves fiatal kutató érdeme, hogy Obernyikról valami összefogó képet egyáltalában kapunk. Munkája azonban természetesen nem fogta össze Obernyik teljes irodalmi oeuvre-jét, amely igen sok, nemcsak folyóirat-, hanem hírlapi tárcát is tartalmaz. De a kor, amelyben Ferenczy élt és méltatta Obernyikot, csakúgy, mint később Faragó Mártoné a századfordulón, nem volt alkalmas arra, hogy megértse a Fiatal Magyarország egy plebejus íróját. A politikai vonatkozásokról pl. megjegyzi, hogy: „. . .mindez korszerűvé tette a művet (a Főúr és pór-ról van szó) s szerzőjének népszerűséget szerzett, noha szépműtanilag mindez hibás alkalmazásra mutat. A szépmű czélját önmagában bírja s mihelyt valamely gyakorlati czél megvalósítására törekszik, megszűnik műremek lenni, röpirattá leszen. Különösen a dráma, mint a költői műfajok legmagasztosabbja, nem sülyedhet oda, hogy poKtikai eszmék hordozójává legyen, a valódi életet tünteti ugyan fel, de azt eszményileg állítja elénk és csakis erkölcsi elvek hirdetőjévé lehet". (XXXII— XXXIIII.) — Másik hiánya Ferenczy editori munkásságának, hogy nem volt 478