Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

tisztában a filológiai kiadás szabályaival — ami ismét egyformán összefügg életkorával és a korral, amelyben élt —-, s a színműveket meghúzott alakjukban közölte, tehát a színpadra alkalmazott szöveget, nem az eredeti kéziratot. L. az OSzK. idézett helyen található eredeti kéziratos példányokat. Ferenczy alapvető tanulmánya mellett 1. még: Faragó M., Obernyik Károly. Losonc. 1898. — Luxemburger I. Obernyik Károly, Pécs, 1930. 12 Életképek (1846) I. köt. 6. Silvester álnév alatt. 13 Másfél év alatt tizennégyszer került előadásra, ami akkor nagy szó volt, ha nem is mérhető Szigligeti leghangosabb sikereihez. Obernyiknek ez volt a Brankovics mellett a legtöbbet adott darabja. Kolozsvárott ugyancsak 18 hónap alatt négyszer került színre (Ferenczi Z., A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, 1897. 362.), mégpedig a Pesti Divatlap szerint sikerrel. „Van színházi közönségünknek egy töredéke, melly a jelenkorból vett eredeti színművek játszásakor elfordul s nem átallja kijelenteni az igazgatóságnak, hogy semmi kedve a magyar drámaírók sületlenségeit hallgatni. No de azért színészeink nem lankadnak, valamint a közönség nagyobb része sem, s újabb eredeti színműveink gyakran fordulnak meg színpadunkon, sőt túlnyomólag, mi az igazgatóságnak csak dicséretére válik. Az örökség, Farsangi iskola nagy tetszéssel adattak. . ." 1845.

1. köt. 38. — A kolozsvári igazgató ekkor Szerdahelyi József volt. (Egy falusi truppozó társulatról is azt halljuk, hogy műsorát az Örökséggel kezdte. (Uo. 131.) 14 Irodalmi Őr. Melléklet az ,,Életképek"-hez. 1845. júl. 12. 1. x—

y jel alatt. "Életképek (1844) 16. 444 jelű kritikus. — NB. az idézett vaudeville-nek a meséje teljesen más, mint Obernyik komoly hangú, politikai éllel írt művének. 16 Életképek (1844) 22

> 7

I

5—

l617 Maga Ferenczy sem osztja Obernyik nézeteit, holott több évtizeddel 1848—49 után dolgozott; vö. id. bevezetés XXXII—XXXIII, LXXV. — Az Örökség szereposztása a Nemzeti Színházban elsőrendű volt: Schmid Christian Szentpétery, Mathild Laborfalvi Róza, Judith Miskolczi Júlia, Pókfalvi Vincze Egressy (ez az intrikusszerep), Csődházi ügyvéd Udvarhelyi, Nyáry Lajos az id. Lendvay, Ferenc, az inas Réthy Mihály volt. 18 Wagner Josefről: Kádár, A pesti. . . 30, 64—65, 85—86. — Sonnenthal első fellépte egy, a mai Tanács körúti Orczy-házban működő kis színpadon történt. (Staud Géza dr. szíves közlése nyomán.) Kainz fellépései: a hetvenes évek végén, Müller igazgató alatt. Adele Sandrock 1888—89-ben volt a Gyapjú utcai színház tagja. (Színlapok az OSzK SzO-án.) 19 Az elsőre tipikus példa Rákosi J., Emlékezések. II. köt. Bp., é. n. 40. kk., vagy a kilencvenes évek elejének izgalma egy újabb német színház felépítése, illetőleg fel nem építése körül, parlamenti interpellációkkal, stb. A németek optimizmusára jellemző: Feldmann'

s Wegweiser durch Pest und Ofen. Pest, 1859, 153—154. — Fővárosi Levéltár, Pesti Tanácsi Iratok (a továbbiakban: Főv. Lt. Tan. ir. ) V. 918/1869. 20 Kosa i. m. 59. 21 Kádár, A pesti. . . 64. kk. 22 A Nemzeti Színház jótékony célú előadást rendezett a leégett színház kenyerüket vesztett tagjai javára, s ily módon fényesen cáfolta meg Katona József több mint két évtized előtt leírt keserű sorait, hogy a magyar színész ugyan sohasem sietne német kollégája segítségére. (Az előadás 1847. febr. 16-án volt. Színlapja azOSzK.SzO-án.) — Katona J., Mi az oka. . . ? Tud. Gyűjtemény (1821) IV. köt.) — A németek hangversenye: Theateralmanach (1848). Közölve Lewitschnigg költeménye is. Lewitschniggről: Pukánszky B., A magyarországi német irodalom története. Bp. 1926, 488. 23 Mindezekről 1.: Almanach des Deutschen Theaters in Pesth. 1850. — Az újvásártéri faépület terve megvan az Országos Levéltárban (a továbbiakban: OL.) K. K. Civil Commissär für Ungarn. Praes. 2000/1851. Tervezte: E. Pribék. 24 Almanach des Deutschen Theaters in Pesth (1850). 25 A nagy Német Színház 1847. évre szóló almanachja szerint — ami tehát az 1845. dec. 1-1846. nov. 30 közötti állapotokat rögzíti — a drámában tíz női és 13 férfi szereplő működik, 1 súgó és 1 ügyelő tartozik hozzájuk. Az operában öt női 479