Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

JEGYZETEK 1 Berg jutalomjátékáról: Theateralmanach 1844. — Kosa ]., Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig. Bp. 1937, 178. — Kádár J., A pesti és budai, német színészet története (a továbbiakban Kádár, A pesti. . .) 1812—1847. Bp. 1922, 29. — Kaiser darabja uo.: 168. 2 Unwerthről 1.: Tanulmányok Budapest múltjából. XI. köt. Kelemen Tászló színháza. — Kunoss E. cikke a Tudományos Gyűjtemény 1831. évi XII. köt.-ben: Nemzeti Játékszín honi fölemelkedésünk segéde. 3. kk. 3 Bartay 1843. jan. 26-án pályázatot tűzött ki „egy, a' népéletből merített, minden aljasságtól ment, jó irányú, látványos színmű"-re. (Társalkodó (1843) jan. 29. [8]). Az 50 aranyat ugyan nem a Szökött katona nyerte el — pályafutásának első évtizedeiről bővebben: Pukánszhyné Kádár J., A Nemzeti Színház százéves története. I. köt. Bp. 1940. II—

III. fej. —, de az első nagy magyar kasszasiker emléke hozzá fűződik. A színháznál így látták a helyzetet a bemutató után: ,,. . . színészeti körünkben. . . most az a legnagyobb újság, hogy Szigligeti Szökött Katonája oly hatást tett hogy 8 nap alatt ötször adatott mindig tömött a' fuladásig tömött színházban a'Tiszt újítás nem gyakorlott ily hatást. ..." [Szentpétery Zsigmond Egressy Gáborhoz. Pest, 1843. dec. 3. — Országos Széchényi Könyvtár Irodalmi Tevelestár (a továbbiakban: OSzK. ír. Tevelestár)]. 4 Pückler-Muskau német herceg 1840-ben járt Pesten és mindkét színházat meglátogatta. A német színházat barátságtalannak és kopottnak írta le. A magyarokról így szól: ,,Das ungarische Theater ist etwas freundlicher dekorirt, als das deutsche. Es übertrifft dieses an Eleganz der Kostüme und Dekorationen und steht ihm an Talent des Personals nicht viel nach. Der Liebling des ungarischen Publikums ist die Sängerin Mad. Schodel, welche viel Feuer, dramatische Kraft und eine volltönende, frische Stimme hat''. (Az Augsburger Allgemeine után közli Der Spiegel (1840) I. köt. márc. i.) A történetírónak meg kell jegyeznie, hogy a német herceg nem volt tárgyilagos, nem is lehetett. Olyan nyelven, amelyen nem ért, még a mai sokkal gyakorlottabb és tájékozottabb — mert filmet is néző — bíráló sem igazodhatik el biztosan. Az a megjegyzés, hogy a magyarok nem maradnak el sokkal tehetségben a németek mögött, nemcsak ilyen formában nem helytálló, hanem még módosítva sem; a magyarok sokkal tehetségesebbek voltak az akkori német együttesnél, mint erről alább szó is lesz. 5 A nagy Német Színházról 1. Kelényi B. 0., Gazdaságtörténeti adatok a pesti német színház építéséhez. 1808—1812. Tanulmányok Budapest múltjából. II. köt. 1933, 144. kk. 6

Devrient: Der Spiegel (1843) I. köt. máj. 30. — Elssler: Kádár J. i. m. 88—89. 7 Nézzük két év bemutatóit: legyünk tekintettel a németekre és ne a győzelem órája, Bartay igazgatásának ideje legyen mind a kettő, hanem az egyik egy meglehetősen küzdelmes idő: 1840. Ebben az évben a német színház Haffner és Müller: Barnabas, Herzenskron: Der Bräutigam als Botaniker, Hopp és Hebenstreit: Pelzpalatinl und Kachelofen c. zenés vagy prózai bohózata mellett Weissenthurn Johanna vígjátékát, a Die Bevollmächtigen-t, a komoly műfajban pedig (igaz, Dumas híres Belle-Isle Gabrielláját is bemutatta egy évvel a magyarok után) Pirmenreich: Clotilde Montalvi és Vogel: Die Büßerin am Mitternacht c. romantikus tragédiájával szolgált. A magyaroknak 1840 nem éppen szerencsés évük; Tendvay hosszabb ideig távol volt a színháztól, opera és dráma állandó torzsalkodásban élt. Dinaux és Tegouvé Lignorelles Luizá-ja, Dumas Antony-ja, Soulié: Az őrült gyermeke és A velencei kalmár mellett (evvel viszont a németek voltak előnyben, 1827 óta adták, ha nem is nagyon sűrűn) mégis olyan eredeti vígjátékokat tudtak hozni, mint a Nagy Ignácz-féle Egyesüljünk és Szigligeti Rózsá-ja. 1844-ben a Német Színházban Crombé balettmester több arlequinádát állított össze, a zenés bohózatban pedig Blum és Hebenstreit ismét nagyot alkottak, legalábbis a cím után ítélve: Alio—Homeo—

Sym und Antipathie oder Der Doktor aus dem Stegreife. Ugyanezt a műfajt képviselte Tiebold és Ott: Christoph Wind 477