Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

színpadi beszéd követelményeit, és a negyvenes, ötvenes, hatvanas években nem is merült fel ellene semmi panasz. A beszéd idővel kissé gyorsult, mert megfelelő begyakorlás lehetővé tette, hogy gondolkodás nélkül bevágjanak végszóra, de gyorsult azért is, mert a modern színház játékmodorának ez felelt meg. A francia színműben Dumas fils-től egészen a jelenkorig nem lehet olyan méltóságteljesen deklamálni, mint a klasszikusok, vagy akár még a romantikusok tragédiáiban is. A szapora beszéd, aminek a technikájával a negyvenes években még csak az egy Iyászló volt tisztában, egyre inkább követelménnyé vált. Ugyanígy követelmény volt azonban a helyes tagolás és a tisztán ejtett magánhangzók használata is. 1867 után egyszerre egész sereg fiatal fiú és leány özönlötte el a Színi Tanodát, akiknek előnyös külsejük és kellemes orgánumuk mellett fogalmuk sem volt a helyes magyar beszédről. Míg eddig a legfőbb követelmény az volt, hogy ne ifjú fatuskók kerüljenek ki a tanári kar kezei alól, akik sem mozogni, sem művelten társalogni nem tudnak, most egyszerre kulturáltabb, de idegenebb elemmel találta magát szembe a testület. Az első év csodálkozása után hamarosan ráébredtek arra, hogy új növendékeiket elsősorban a szép magyar beszédre kell megtanítaniuk. És mivel a tanári karban Gyulai Pál, majd Szigligeti Kde, Tóth József majd Szigeti ültek, a legfőbb mozgató pedig a nagyon művelt és kitűnő pedagógiai érzékkel rendelkező Paulay Ede volt, törekvésüket siker koronázta. A főiskola drámai tanszakára beiratkozó növendékek megtanultak szépen magyarul.

80 Az első időkben tizenegy elméleti és négy-öt gyakorlati tárgyat tanítottak. Az első kategóriában ma is természetesnek érezzük a magyar nyelvtant, a verstant, a költészettant és esztétikát. Már egy kicsit meglepő, hogy a ,,hazai és egyetemes történelem, tekintettel a különböző korok jellemére, nevezetesebb színműveknek alapul szolgáló történelmi eseményekre és egyéniségekre" miért nélkülözhetetlen egy tizenöt éves kislány számára, aki azon a színpadon fog statisztálni, ahol Szathmáry „mama" vezető tag?

81 A többi elméleti tárgy, a ,,népismei és régiségtani tájékozás", vagy éppen a mitológia sem feltétlenül lehetett szükséges olyan növendékek számára, akik között érettségit nem minden fiú tett, leány pedig egy sem. Az illemtan, a tapasztalati lélektan és a dramaturgia a maguk nemében hasznosak voltak, ugyanígy a gyakorlati tárgyak, a szavalat, az „arcz- és tagjáték", szerepek és színművek elemzése, a fiúknál a vívás, mindkét nemnél a tánc. — Természetes, hogy ez a tanterv, amit kellő tapasztalat nélkül állítottak össze, nem volt a legmegfelelőbb, s hogy az első évfolyam korántsem termett csupa kis Talmákat, vagy Ristorikat.

82 A Nemzeti Színház gyakorlatiasabb tagjai gondolkozni kezdtek, hogy mi módon lehetne eredményesebbé tenni a főiskola működését. Szerdahelyi elgondolása egy ötéves tanulmányi időre elosztott, túlnyomórészt gyakorlati tananyagról — sohasem tudta magát teljesen kivonni francia tapasztalatainak hatása alól ! —, ahol az ötödévesek következetesen rendeznék az alsóbb évfolyamok vizsgaelőadásait, nagyon 473