Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

játszás anyagi jövőjében. Gr. Lazansky es. kir. kamarás, helytartótanácsos — természetesen az Ofner Statthalterey hivatalnoka — elnökölt, főrészvényesek pedig A. Mack kereskedő, pesti polgár, városi tanácsos, A. Valero, nagykereskedő és a I,eszámítolóbank pesti fiókjának elnöke, I. Appiano ez idő szerinti — kinevezett — pesti polgármester, Wieser ácsmester és ingatlantulajdonos, Osswald kereskedő és ingatlantulajdonos, Rudolf von Bajzáth, a Casino elnöke és földbirtokos, Albert von Wodianer, nagykereskedő és a Iyeszámitolóbank pesti fiókjának igazgatója, Pscherer kereskedő és I^ackenbacher nagykereskedő voltak. Az új színház helyét ismét az Új vásártéren jelölték ki, és Zitterbarth tervezésére bízták.

36 A „magyar" színház, a Nemzeti, lényegesen kevesebbet foglalkozva német kollégájával, mint az ővele, maga is súlyos anyagi gondok között élt. Botrányok és gázsi-nemfizetések nem fordultak ugyan elő, mint a németeknél, mert a legvégső szükségben ,,a régi jó táblabírák", élükön Simontsits János igazgatóval, a zsebükbe nyúltak és előlegezték az összeget. Az egész költségvetés igen kis összegekkel dolgozott: a bevételeken kívül az évi 16 ooo Ft volt a kizárólagos alap, természetes tehát, hogy amikor 1850-ben az intézet vezetősége úgy-ahogy rendbe akarta szedni a szénáját, le kellett szállítania a fizetéseket.

37 A művészi színvonalon ez keveset rontott. A kornak még nem voltak szcenikai igényei, s ezen a téren a művészeti igazgató, Fáncsy, egyébként is mindent elkövetett, ami módjában állt. A műsor prózai része a népszínműveken és hazai vígjátékon nyugodott, ,,kiállításos darab" jobbára csak az operai estéken fordult elő, s ha ezért a színház költségbe verte is magát, pénze bőven megtérült a német polgárság elhódításával. A színház erőssége 1849 után inkább, mint valaha, kitűnő vezetősége és elsőrendű színészgárdája volt. Az irányítás munkája Szigligeti, Erkel és Fáncsy vállán nyugodott, akárkit jelölt is meg a legfőbb tisztség viselőjeként az évenként kiadásra kerülő színházi zsebkönyv. Hármuk közül Szigligeti végezte a dramaturg munkáját, a prózai műsor összeállítása is az ő feladata volt. Az abszolutizmus egyes korszakaiban, a hatvanas évek elején rendezett is. Munkája itt elsősorban a díszletek összeválogatásából, a kellékesnek adott utasításokból és a mellékszereplők irányításából állott. Elsőrendű tagnak nem adott utasítást, s a rendező akkori alárendelt beosztásánál fogva, nem is adhatott. Annál nagyobb munkát végzett mint dramaturg. Ez a feladat végigkísérte egész színészi pályafutásán, ebben volt a legnagyobb mester. Bő tapasztalattal és hozzáértéssel húzta meg a zömben szószátyár hazai szerzők szövegeit. Ha végignézzük a negyvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig fennmaradt kéziratos súgópéldányokat, tapasztalhatjuk, hány henye sor esett ki, hány oda nem illő kifejezés nyert pótlást a színpadi beszéd törvényeinek megfelelővel, hány jelenet alakult át törlései és beszúrásai révén, s valamennyi megjegyzése a színszerűséget szolgálta. Különösen jelentős volt ez a működése az elnyomatás 18 éve alatt, amikor nemcsak a színház sikereiért kellett küzdenie, hanem a politikai 455