Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

nyomás ellensúlyozása is elsősorban az ő — az állandó, a mindig kéznél levő, az ilyen vagy olyan minőségben mindig a Nemzeti Színházat képviselő Szigligeti — vállain nyugodott.

38 Fáncsy mint művészeti vezető beleszólt ugyan a színművek előadási rendjébe, de érdeklődésének gyújtópontjában a színrehozatal állt. Gazdag képzeletű rendező volt, nagyobb művésze a színpadnak, mint a játéknak, amihez talán betegeskedése miatt is egyre kevesebb kedvet érzett. Erkel uralma az opera világában csaknem korlátlan volt. 1838 óta a színház tagja, megteremtője annak a zenei színvonalnak, ami a magyarok hegemóniáját elsősorban biztosította, olyan szervező, hogy maga mellé tudta állítani a Német Színház valamennyi tehetséges muzsikusát a Doppler fivérektől kezdve Kirchlehner Ferencen át Szúk Dlpótig, s mindezek megkoronázásaként a nemzeti opera megteremtője: még csak eszébe sem jutott senkinek, hogy a dolgába kontárkodjék. A színház elvesztette ugyan Egressyt mint színészt, de 1852 óta megnyerte mint rendezőt. A türelmetlen, becsvágyó férfi számára bizonyára tantaluszi kínokat okozott ez a, kora felfogása szerint, másodrendű foglalkozás, mivel azonban minden színházi vonatkozásban tökéletesen megbízható volt, mellőztetésének évei alatt fejlődött nagy rendezővé. A sorból hamarosan kidőlő Fáncsy és Lendvay kezéből egymaga vette át éppen a szcenikailag legigényesebb prózai műfaj, a kosztümös dráma színre alkalmazását. Még akkor, amikor a nagy Német Színház abban élte ki magát, hogy egyre-másra hozatta a burgtheateri csillagokat, a negyvenes évek elején Egressy Párizsba utazott. Küzdelmes út volt, szegényes körülmények között odáig, magányosan odakint. De látta Rachelt a Comédieben és Frederick Lemaître-t a boulevardon, látta a francia romantikát virágzása tetőfokán, írt, jegyzetelt, és tudatába vésett mindenfélét, aminek most jó hasznát vette. Megismerte a legkorszerűbb színpadi megoldásokat és a polgárosodó magyar közönség elé varázsolta őket. Az ő kezéből került ki az első szabályos hazai rendezőpéldány: drámakézirat, befűzött üres lapokkal. Rajtuk néha csak a színpad volt felvázolva, a Nemzeti Színház kis, öt-kulisszapáros színpada, s ebbe belehelyezve a szereplő személyek, máskor valóságos képet rajzolt, olyasfélét, mint a divatba jövő történelmi festmények vásznain látható. Ismerte a változási függönyt és élt a romantikus rendezés egy másik fogásával is, a horizontálisan több síkra osztott színpaddal. Kisebb teret kívánó jeleneteket a változási függöny előtt játszatott el, ezalatt a színpad nagyobb részét valami igényesebb kép számára készíttette elő. Volt olyan megoldása, hogy a szereplőket négy síkban mozgatta. legmagasabban és leghátul a főszereplővel kapcsolatos esemény folyt le, erősen megvilágítva, mert a romantika már tudta, hogy a háttérnek erős fényt kell kapnia. Néhány lépcsőfokkal lejjebb a többi prominens színész játszott, ezeknél is valamivel alacsonyabban a statisztéria. Mintegy a főhős ellenpontjaként pedig, ugyancsak hangsúlyos helyen, a rivaldánál egy lázadó senyvedett láncaiban. 456