Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

szer, novemberben négyszer lépett fel a német együttes a Nemzetiben (okt. 2, 5, 9, 12, 16, 19, 23, 26, 30, nov. 3, 6, 9, 13.). Igazgatójuk már nem Forst volt, hanem konzorcium működött, s csak a november 15-i új otthonba költözés jelentett újabb igazgatót: az egyik tag, akinek volt valami kis tőkéje, I,ouis Emil Kalis vette át az irányítást.

24 A német társulat már jó ideje, a nagy színház fennállásának korában sem volt az, ami hajdan. A Nemzeti Színház mögött felsorakozó társadalmi erőkkel nem vehette fel a versenyt. Abban az utolsó évben, amikor még avval kecsegtethették magukat, hogy semmi sem változott, és csak a közönség múló szeszélye miatt került pillanatnyi hullámvölgybe az Aman—

Pollack—Hild-féle gyönyörű épület, igen egyszerű bepillantás a magyar és német színházi zsebkönyvekbe meggyőzhet mindenkit arról, hogy a magyaroknak szükségszerűen ,,emelkedniök kellett", a németeknek pedig ,,alábbszállniok."

25 A politikai szigor 1849-ben egyértelműen a magyarok ellen fordult, a németek ellenben a kormányzat jóindulatára támaszkodhattak. Csakhogy azt a fejlődést, ami a negyvenes években megindult: a liberalizmus térhódítását, a meginduló polgárosodást és a kapitalizálódás elmagyarosító hatását semmiféle szervezett erőszak nem állíthatta meg. Igaz, hogy a Nemzeti Színháznak ezer nyomomsággal kellett megküzdenie, de a németeknek ezereggyel, s az ezeregyedik az ellenük forduló közhangulat volt. Az új német játékszín a lehető legkönnyebben járható utat választotta, s a Vigadó úgy-ahogy helyreállított nagytermében nyílt meg. A mennyezet, a proszcénium, a páholyok és az egész terem kifestésé Zitterbarthnak, a színházterem újjáépítőjének tervei szerint készült, a színházi gépeket Otto, a színház régi gépmestere, a világítóberendezéseket H. Schlick készítette el. Az elsőrangú páholy ára 5 Ft, a másodrangúé 4 Ft volt, a földszinti zártszék első sorai 60, a hátrábbiak 50 kr-ba kerültek, a karzati jegy mindössze 10 kr volt. Tudjuk, hogy a színház nem volt éppen pompás, kivált a régi épülethez képest, de legalább a helyárai sem voltak drágák.

26 Az egész, egyébként buzgón propagált színháznyitási ünnepen valami fantáziátlan kicsinyesség nyomasztó árnyéka ült. Nem a klasszikusok, hanem Birch-Pfeiffer asszony egyik műve szerepelt a színen, Berg rendezésében: Der Pfarrherr.

27 A terem teljes kivilágítása mellett — ünnepélyes alkalmakkor ezt bizony jelezni szokták még a magyar színpadon is ! — Kalis igazgató elszavalta a derék Ritter von Lewitschnigg újabb alkalmi költeményét. A német színészek, a jelek szerint, nem voltak babonásak. Alig két éven belül ismét színházat avatni, ismét egy szegényes, ideiglenes helyiségben, és ismét az édeskés hazai bárd múzsájának szellemében — nem volt jó előjel. Annál kevésbé, mert a költő újból csak a dolgok elevenére tapintott. Hagyján, hogy köszönetet mondott a III. hadsereg-főparancsnokságnak, mint jótevőnek, akinek kegyessége sietve biztosított fedelet az oly régen hontalan német művészet számára, de optimizmusában azt is feltételezte, hogy a jövőben egyenlő jogokat fog 452