Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

élvezni mindkét nyelv irodalma, és senki sem kérdi majd, hogy egy ihletett költeményt hol írtak.

28 A valóságban mindennek pontosan az ellenkezője következett be. Fél év sem telt el Kalis szép szavalata után, amikor már kérvénnyel fordult a hatósághoz, segítse pénzzel, „um dieses Theater gegen die Rivalität des Nationaltheaters zu schützen". Szerencsétlenségére ahhoz, hogy felismerje a helyzetet, a Pest-Ofner Militär-District miniszteri biztosának, Koller udvari tanácsosnak több idő kellett, mint a népszerűtlenséget saját bőrén érző színháznak.

29 Csak 1851-ben, amikor a német sajtó panasza is egyre hangosabb lett a színház mellőzése miatt, eszmélt fel a hatóság, és próbált segíteni a helyzeten.

30 Ugyanekkor a magára hagyott, egy levert nemzet kultúráját képviselő magyar színház mind előkelőbb szerepet kezdett játszani a főváros életében. Vadnay Károly így jellemzi az ötvenes évek elejének hangulatát: ,,. . . a színház volt az, melynek sokféle érdeke olykor igen élessé tette vitáinkat . . . Milyen csatákat vívtunk azután lapban, nézőtéren, kávéházi asztalnál . . ."

31 ,,A nemzeti színház ... az ifjúság elkényeztetett gyermeke volt; ez ellen véteni nem engedett", olvassuk egy másik memoár-írónál.

32 Jókai, színháztörténeti forrásaink e leggazdagabbika (és egyben a leggondosabb szűrést igénylő is !) majdnem minden regényében utal a magyarok nehézségeire és diadalára. A legdrámaibb képet azonban mégis egy német újságíró, Rosenthal Sámuel festette az elnyomatás korának két fővárosi színházáról, a magyarról és a németről. „Minél jobban hanyatlik a német színház, annál észrevehetőbben és gyorsabban emelkedik a magyar; tekintélyes országos segélyben részesül, s a szeparatista propaganda és a fanatikus németgyűlölet egyaránt az ő oldalán áll. Még a közömbösök nagy serege is kénytelen előbb-utóbb valamelyik színházat előnyben részesíteni, még pedig azt, amelyik adott körülmények között nagyobb művészi élvezetet nyújthat. Kivált az opera az a műfaj, amely a német hallgató számára is élvezhető, és ami a magyaroknál sokkal jobb, mint az elnyomott német színházban. A magyar színház ma fokozottan az, ami hajdan a német volt: az egész társadalmi élet középpontja, a főnemesség, a művelt társaság, a külföldiek és a vidékről felrándulók találkozóhelye. Fokról-fokra kiépítette karzati és vasárnapi közönségét, míg a német színház még e tekintetben is teljesen elárvult." 1850 márciusában így állt a helyzet. De a szenvedélyes Rosenthal sürgető szavai szeptemberben újra felhangzottak: ,,Fél éve már — ostromolta újra Geringert —, hogy memorandumot adtam be, s ez alatt az idő alatt a német színház állapota egyre romlott. — Amíg a magyar színház országos segélyben részesül, amíg a lelkesedés és a forradalom az ő oldalán áll, amíg módja van rá, hogy mindenfaj ta cselszövéssel és ármánnyal a német színház ellen törjön; és végül, ameddig valamennyi újság, sajnos, a jellem-és meggyőződésnélküli németek is, a Múzsák magyar hajlékát az egekig magasztalja, a németet pedig — a helyett, hogy belátóan mérlegelné körülményeit — csak gúnnyal és megvetéssel illeti, addig az utóbbi nem indulhat virágzásnak . . ."

33 453