Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

jól verselő, bár gondolatszegény képviselője, Lewitschnigg — ugyanazt a derűlátást sugározza, mint az útikalauzok, s mint látni fogjuk, még sokan mások is. Az utolsó versszak így hangzik: ,,0 tröstet euch, Ihr Thespiskinder alle, Sie, die Ihr Mutter nennt und liebt und preist, Die Kunst verlor nur eine Tempelhalle — Ihr Haus zerfiel — lebendig blieb der Geist !"

22 Hogy a szellem valóban olyan életképes volt-e, mint azt a költő és tolmácsolója hitték, abban a történetíró Tamás lehet. A nehézségeknek egyelőre mégis inkább anyagi oldala mutatkozott. Mint valamikor az első magyar színtársulat, most a németek küzdöttek színházhiány gondjával. Február 6-án átköltöztek a Várszínházba, és itt játszottak március 28-ig. Ekkor a nagyhét félbeszakította a szezont. Április 6-án a budai nyári színházban folytatták a játékot, egészen 18-ig. Ezután ismét hat napig szüneteltek, és április 24-én kezdték újra a városligeti nyári színházban, itt július 4-én játszottak utoljára, hogy júl. 10-én az új — ideiglenes — új vásártéri (ma: Engels tér) faszínházban kezdjék meg működésüket, a jobb jövő reményében. Ezt a színházat, amelyet a hatóság NothTheater néven tartott nyilván, csinos, kétoldalt kis tornyos homlokzatával, a közönség nem nagyon kedvelte. A tűzveszély réme most már ott lebegett a német játékszín felett: ha egyetlen éjszaka porrá éghetett a nagy kőszínház, a város büszkesége — ezer szerencse, hogy éjjel gyulladt ki és nem olyankor, amikor előadás folyt, mert a nézőtéri bejáratok bizony elég ügyetlenül voltak elhelyezve —, mi érheti a fából épült pótszínházat? És a balszerencse hamarosan bebizonyította, hogy az aggályoskodóknak igazuk volt. A szabadságharc veszedelmei megkímélték a Nemzeti Színház épületét, de Hentzi bombái szétzúzták még azokat a romokat is, amik a Színház (ma: Vörösmarty) téren álló nagy színházból a tűzvész után üszkösen fennmaradtak; a hadműveletek miatt 1849. máj. 4-én bezárt Noth-Theater pedig 13-án találatot kapott, tüzet fogott és elhamvadt.

23 Ez a második szerencsétlenség azonban, mint a szabadságharc következménye, nemcsak a németeket érte, sőt egyelőre valószínűnek látszott, hogy a Kerepesi úti intézet vesztett többet. 1849 nyarán, jóllehet a főváros már osztrák kézen volt, a németek újra a pesti nyári színházban kerestek menedéket, és itt játszottak jxürius 27—aug. 6-a között összesen tizenegyszer. A kor nem kedvezett valami nagyon a színházbajárásnak . . . Aug. 9-én vették először igénybe a Nemzeti Színház botcsinálta vendégszeretetét. 12-én újra a nyári színházban, 14-én és 17-én a Nemzetiben, 19-én a nyári színházban, 21-én és 24-én a Nemzetiben, 26-án a nyári színházban, 28-án és 31-én a Nemzetiben játszottak. Szeptember havában 3-án, 9-én, 10-én és 16-án ismét a Városligetben próbálkoztak, kilenc alkalommal azonban a Kerepesi úton (5, 8,11,14,18, 21, 25, 28 és 30-án) volt német előadás. Októberben kilenc29* 451