Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

A fővárosi magyar színjátszás győzelmének esztendeje egyúttal az 1843—44-i ugyancsak mozgalmas országgyűlés éve is. Ez az eredményeiben nem gazdag, de annál több izgalmat ébresztő diétánk irodalmi hatásában szinte a szabadságharcot is megközelíti. Kemény első nagy történelmi regényeiben ennek eseményeire reagál,

8 a népével szorosan összeforrott színpad pedig lépésről lépésre követi a tanácskozásokat. A vitákban előkelő szerepet foglalt el a közteherviselés, illetőleg az örökváltság kérdésének megoldása és a polgári fejlődés biztosítása. A fiatal írók, akár hivatalból mint országgyűlési követek jurátusai, akár csupán a mindnyájukat fűtő lelkesedéstől indíttatva, percről percre figyelték az eseményeket. A Nemzeti Színházban 1843 őszén előadták a Szökött katoná-t és 1844. aug. 10-én Obernyik Károly Örökség c. színművét, majd ismét Szigligeti szólalt meg A két pisztoly, az Egy szekrény rejtelme és a Csikós bemutatóival. Régen elmúlt már az az idő, amikor a lelkiismeretes filológus nyugati drámák hosszú sorát böngészte végig, és azon töprengett, hogy egyegy magyar színmű valamelyik szereplője, esetleg drámai csattanója vagy néhány verssora milyen „eredetre" vezethető vissza. Nem szorul magyarázatra, hogy hasonló társadalmi fejlődés hasonló irodalmi tükrözést eredményez. Fölösleges bizonygatni, hogy Szigligeti népszínmüveit nem a hatásvadászat sugalmazta, hanem a kor egymást hullámtorlaszként követő eseményei, és mint ahogy semmit sem számít, hogy Katona Tiborc nevét egy ócska magyarított drámából kölcsönözte, amit véletlenül elolvasott, mondanivalói egy töredékét pedig valami német tucatregényből, ha mindezt úgy és ott tudta felhasználni, ahogyan és ahol annak a legnagyobb művészi és szociális súlya volt, hasonlóképpen közömbös az is, hogy Szigligeti egyes motívumokat honnan merített. Hivatásánál fogva sok darabot ismert, s ezek elemeit megfelelően csoportosította a nemzet uralkodó eszméinek szolgálatában. „Népszínműveit" a negyvenes években az országgyűlések problémaköréhez kapcsolta, a jobbágykérdést vitatva meg a Szökött katoná-ban és a Csikósban, a polgársággal foglalkozva az Egy szekrény rejtelmé-ben.

9 A népszínmű a negyvenes években a haladó szellemű köznemesség reformtörekvéseinek a hatására született meg, s a közönség lelkesedésétől kísérve, őt hangolta újabb szociális lépések tételére. Ez a politikaitársadalmi funkció kölcsönzött jelentőséget magának a műfajnak. Amikor színpadi hatása nem alakulhatott többé át társadalomformáló erővé, sikere felszínes csillogássá, a műfaj pedig sekélyessé vált. A fővárosi polgári közönséget szükségképpen érdekelte a polgárosodás, a polgári szorgalom, a polgári becsület színpadi megjelenítése. Szigligeti mellett, akivel irodalomtörténetírásunk, ha nem is eleget, de aránylag többet foglalkozott, mint kortársaival, itt jutott szerephez az előkelő nemesi társaságban forgó, viszonylagos jómódban élő plebejus író, Obernyik Károly. Róla csaknem teljesen hallgat a magyar tudomány, holott drámái közül kettő foglalkozik a kor vezéreszméjével: a nem nemesek helyzetével a hazai társadalomban. Nagy tragédiája, a Főúr és 447