Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

nehézségek egyébként is itt és nem a toborzásnál jelentkeztek. A feketesárga szellemű tisztek ártó szándéka ugyanis az elhelyezés, ellátás és felszerelés, továbbá a kiképzés területén — ahol a kormány átmenetileg kétségtelenül reájuk volt utalva — lépten-nyomon megmutatkozott. Az ezzel való leszámolás a kormánynak, elsősorban Batthyánynak nem kis gondot okozott. Az új problémák sora mindjárt az újonnan beállott önkéntesek elhelyezésével kezdődött. A sorezredi tisztek közönye, az egész katonai apparátus rosszindulatú bürokratizmusa már itt kézzelfogható volt. A Márczius Tizenötödike már az első napokban beszámolt arról, hogy a sorkatonaság nem gondoskodik kellőképpen a beállott újoncok elszállásolásáról. Esténként derül ki, hogy nincs hová lepihenjenek, mert ,,első éjjel rendesen még egy kis bála szalmáról sincs gondoskodva".

42 A cikk írója felháborodva jegyzi meg, hogy a katonaság részéről kirendelt személyek semmi buzgalmat nem mutatnak. A tiszteknek a magatartását — azon túl, hogy csak németül voltak hajlandók az önkéntesekkel beszélni — a hetyke nemtörődömség és durva zsarnokoskodás jellemezte.

43 A közvélemény követelése és a kormány szándéka egyaránt oda irányult, hogy a honvédek minél előbb magyar tisztek és altisztek parancsnoksága alá kerüljenek. Ez azonban nem ment máról holnapra, mivel a kormánynak a sorezredi tiszteket a honvédséghez való átlépésre felszólító, május 17-én kelt közleménye csak május 21-én látott a sajtóban napvilágot.

44 Ennek azonnali eredményével számolni tehát nem lehetett. Igaz, Batthyány ideiglenesen már május 24-én kinevezte gr. Lázár Györgyöt, a 33. Gyulay gyalogezred kapitányát (századosát) az 1. honvédzászlóalj őrnagyának és parancsnokának

45 — de ez az intézkedés még nem idézhetett elő fordulatot. Részmegoldást jelentett csak a miniszterelnöknek az a rendelkezése is, amely május 27-én meghagyta a hadügyminisztériumnak: utasítsa Móga vezérőrnagyot, hogy a helyszínen tett vizsgálat alapján biztosítson akár az Újépületben,* akár a Károly-laktanyában** megfelelő helyet a naponta szaporodó önkénteseknek.

46 A problémák végleges megoldása érdekében Batthyány megbízta Nagy Gusztáv toborzási biztost, hogy tegye meg észrevételeit a hadfogás nehézségeiről. A pesti toborzás fáradhatatlan vezetője május 28-án beadott jelentésében számolt be tapasztalatairól, és a helyzetet elemezve részletes és használható javaslatokkal állott elő.

47 A jelentés és az ennek nyomán kelt intézkedések fokozott figyelmet érdemelnek, mert ezek kapcsán nemcsak a fővárosi honvédtoborzás problémáit ismerjük meg, de eleven képet kapunk a toborzás módjáról és eredményeiről is. * Az akkor tüzérlaktanyának és szertárnak használt Újépület (Neuge bäude) a mai Szabadság tér helyén állott. A századfordulón lebontották. ** A Károly-laktanya, más néven a „sérvitézek" v. ,,aggharczosok palotája" (Invaliden-Palais) — ma a Fővárosi Tanács épülete a Városház utcában. Hívták még gránátosok palotájának is, mint ahogy a Városház utca régi neve is Gránátos utca volt. 411