Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

között élő kétkezi munkások folyamatos jelentkezését bizonyítja. „Sokan vannak — írta pl. a Márczius Tizenötödike —, kik rongyosan, tisztátalan ruhákban állanak be . . ,"

32 Egy május 29-én kelt utasítás pedig kifejezetten a „munkások félék" fokozottan gondos ellátására utasítja a 2. zászlóalj akkor kinevezett parancsnokát.

33 Mindezekhez rögtön azt is hozzá kell tennünk, hogy az önkéntesek nemcsak a társadalom legszegényebb, de rendszerint annak politikailag aktív rétegéből kerültek ki. Ezeknek politikai súlyát csak növelte, hogy a márciusi ifjak egy része is beállott a honvédekhez, és ott a legénység között természetszerűleg hangadó szerepet vitt.

34 így érthető, hogy az arisztokrácia és a főváros módosabb polgárai általában aggódva néztek az önkéntesekre. Ezért jegyezte fel Podmaniczky Frigyes báró a Pesten toborzott két honvédzászlóalj kündítása után némi cinizmussal naplójába azt, hogy a „mozgósított nemzetőrség képében temérdek itt Pesten alkalmatlan, de fegyver alatt hasznos elemtől szabadult meg fővárosunk".

35 Az elmondottakkal természetesen nem akarjuk kétségbe vonni, hogy ezekbe az első zászlóaljakba •— mint ezt a köztudat megőrizte — szép számmal állottak be diákok, értelmiségiek és a birtokos osztály tagjai. Nagy Gusztávnak, a kormány által kiküldött toborzási biztosnak a tudósítása is kiemeli, hogy „legszebb részét teszik a pesti toborzás eredményeinek az egyetemi ifjúság, különösen a mérnökök, . . . néhány ügyvéd, szóval többnyire azok, kik a márciusi napokban annyi áldozati készséggel és lelkesedéssel működtek".

36 A „míveltebb osztályú ifjak" azonban nemcsak Pest-Budáról, sőt még nem is kizárólagosan Pest megyéből adódtak. A toborzási felhívás megjelenése után a vidéki hatóságok egy része ugyanis konkrét végrehajtási utasítás hiányában nem kezdett az érdembeli hadfogadó munkához. A türelmetlen fiatalok: diákok, jurátusok, gazdatisztek, házitanítók, kispapok és fiatal birtokosok ekkor sietve Pestre kocsiztak, hogy mihamarább a zászló alá állhassanak. így kerültek a pesti zászlóaljakba egyénenként és csoportosan kassaiak, sárospatakiak, gyöngyösiek, szombathelyiek, pápaiak és fehérváriak — hogy csak a kétségtelenül ismert eseteket említsük.

37 Ezzel a kitéréssel már el is jutottunk másik kérdésünkhöz. Tisztáznunk kell a pestiek és a vidékiek arányát is a két zászlóaljban. Az említett lajstromok hiányában ez esetben is csak közvetett módszerekkel kísérelhetjük meg a választ. Mindenekelőtt itt is figyelembe kell vennünk Nagy Gusztáv véleményét. Idézett cikkében a következőket írja: „Az igazság érdekében ki kell itt jelentenem, hogy a Pesten születettek közül igen kevesen vannak a két zászlóaljba sorozva. Szomorú, de igaz — folytatja lesújtó véleményét —, hogy a honvédelmi lelkesedés Pest városa ifjainak buzdítására kevés hatással lehetett, miután nagyon gyéren jöttek a zászló alá. Vannak dicséretes kivételek, de ezek nagyobbrészt a míveltebb osztályú if jakra illenek."

38 A vélemény illetékes személytől származik, a fogalmazás félreérthetetlen. Nagy Gusztáv véleményének pontosságát, teljes igazságát mégis kétségbe kell vonnunk. Mindenekelőtt azért, mert a pesti 1. és 2. 409