Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

a lelkes jelentkezők, akik az egészségi követelményeknek vagy a magassági mértéknek nem feleltek meg. Ezek ugyanis gyakran öngyilkossággal fenyegetődzve próbálták kierőszakolni felvételüket.

25 Azok pedig, akik egészségi állapotuk vagy előrehaladott koruk miatt nem nyertek felvételt, maguk helyett mást állítottak, vállalva annak egy vagy több évi zsoldját, sőt nem egyszer teljes felruházását és felfegyverzését is.

26 így érthető, hogy a honvédek száma május 24-én elérte a 600, május 27-én az 1000 főt, május 30-án számuk már 1455, s június 5-én pedig 2058 fő volt.

27 Mivel pedig a tíz zászlóaljból Pesten csak kettőt kívánt a kormány felállítani,

28 ezért a toborzást június 6-án a fővárosban ideiglenesen beszüntették . . ,

29 Mielőtt az elhelyezés, ellátás, felszerelés és kiképzés kérdéseire rátérnénk, meg kell kísérelnünk arra felelni: honnan, a társadalom milyen osztályaiból és rétegeiből jöttek ezek az önkéntesek? Azt is tisztáznunk kell, hogy vajon csak pestiekből, illetve Pest megyeiekből állott-e az 1. és 2. honvédzászlóalj — vagy más vidékek és megyék önkéntesei is szolgáltak-e keretében? A pesti honvédzászlóaljak osztályösszetételére vonatkozóan csak közvetett adatok állanak rendelkezésünkre. Azok az összeíró ívek — az ún. avatólajstromok — ugyanis, amelyeket a hadfogadáskor két példányban vezettek, sajnos, elvesztek.

30 így hiteles kimutatás nem áll rendelkezésünkre, csak másodlagos adatokból kísérelhetjük meg a rekonstrukciót. A kérdés vizsgálatánál elöljáróban le kell szögeznünk mindjárt egy fontos tényt: hogy ti. kezdetben a honvédeket rendes (v. mobilis) nemzetőröknek nevezték ugyan — megkülönböztetésül a törvényben előírt állandó nemzetőrségtől —, de az első pillanattól közelebb állottak a rendes katonasághoz, mint a nemzetőrséghez. így a honvédséghez jelentkezőkre nem vonatkozott a nemzetőrségről szóló 1848: XXII. te. cenzusa sem, amely szerint csak fél telekállománím, vagy annál nagyobb földdel, vagy legalább évi 100 ezüst forint tiszta jövedelemmel rendelkezők vehetők fel a nemzetőrség soraiba. A május 16-án kelt felhívás az ország minden lakosához fordult, és a később kiadott toborzási utasítás is úgy szólt, hogy ,,ezen nemzetőrseregbe mindenki beléphet, ki tökéletes egészséggel bír és minden hadi szolgálatra alkalmatosnak találtatik", ha magyar állampolgár és magaviselete ellen nem esik kifogás (vagyis nem büntetett előéletű).

31 Ez a rendelkezés tehát lehetővé tette, hogy a nemzetőrség soraiból kirekesztett nincstelenek is jelentkezzenek a honvéd zászlóaljakba. (Ennyiben a honvédtoborzás mintegy a cenzusos nemzetőrségi törvény korrekciójának is tekinthető.) Ilyen előzmények után joggal számolhatunk azzal, hogy a fővárosban szép számmal jelentkeztek az önkéntesek közé a társadalom legszélesebb rétegeiből: mesterlegények, napszámosok, a városi elŐproletariátus képviselői. A „szegényebb néposztályok" — mint akkor nevezték — nagyobb arányú részvétele mellett szól Batthyány említett, május 18-án, az első napon kelt intézkedése, amely fehérneműt és lábbelit sürget a rosszul öltözött újoncoknak. A fehérnemű hiánya a lapok tanúsága szerint állandósult, ami kétségtelenül az egyszerű dolgozó emberek, a nehéz viszonyok 408