Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

72 „maiores. . . causas, utpote causam furti, homicidij, violencie, membrorum mutilaciones, effusionem sanguinis, decimarum et Incendijj, Judex per prepositum de Chwth ordinatus et statutus, judicabit. . . " Knauz i. m. 517. 73 „. . . iidem hospites villicum inter se, quem voluerint, de communi eligent voluntate, et eundem preposito dicti Monasterij de Chwth presentabunt confirmandum, qui omnes causas minores inter se exortas iudicabit. . . " 74 Zichy Okmánytár. I. 4. A monostori népek fölötti bíráskodás alapja ugyanis csak a saját jogú birtoklás lehetett. Ezzel pedig — a nemzetségi birtoklás fennállása idején — a nemzetségi birtokkomplexumba többnyire mindenestül belefoglalt magánmonostorok nem rendelkeztek. 75 Knauz i. m. 514—517. 76 Nyárhíd Érsekújvár határában: Oszvald, (Turul) i. h. 77 H, Dubled, Quelques observations sur le sens du mot villa. Le Moyen Age 59 (1953) 1—9. 78 Az 1877-i Helységnévtárban található adatok segítségével inkább a kisebb érték felé tartó számítás. 79 Pannonhalma tatárjárás előtti teljes birtokállománya: 57 866 kat. h. Pannonhalmi Rendtörténet. I. köt. 576. 80 Oszwald F., Művészettörténeti Értesítő (1957) 226

—

2

3°81 Oszvald A., A magyar cirkária. Gödöllői Ghnn. Évkönyve (1939). 82 Gyöngyösi G., Vitae Fratrum. 128—129. 1/. 5. jegyzet. 83

1480-ban tíz pálos vonult be a csúti monostorba: Mon. Rom. Ep. Wesprim. III. 265. 84 „. . . item villám fedemus in magna insula, cum omnibus populis mellidatoribus nostris de eadem, predicto Monasterio nostro contulimus de omni anno mel fratribus eiusdem monasterii, sicut nostre maiestati solvere consueuerunt dare teneantur". 85 Turul, i. h. 86

,,. . . in solitudinem redacta et habitatoribus destituta". Knauz i. m. 526. 87 Uö. 514. 88 Uő. II. köt. 370. 89

IV. Adorján pápa Prémontré részére adott protectionálisában (n55) a birtokok és jövedelmek felsorolásában hat helyen emht több malmot, két helyen egyes malmokat, malomrészekről három helyen van szó, ezenkívül még két malomhelyről tesz említést. Migne, Patrologia latina, 188, 1373—1375. /. De Grooí, De watermolen van Venbergen en andere molens von Abdij Postel. Analecta Praemonstratensia 33 (1957), 302—317. 90 Oszwald F., Művészettörténeti Értesítő (1957) 2

39

—

2

4°91 Vö. 61. jegyzet. 92 K. Schünemann, Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa. Südost-europäische Bibliothek. I. Breslau é. n. 129—131. 93 Kisbán E., A magyar pálos rend története. I. köt. Bp. 1933, 183. 94 „. . . per finem cuiusdam Silvae Eger nuncupate. . . itur ad villám Thulgh . . . sub una salice. . . " Megközelítőleg hasonló állapotot mutatnak a régi Pest negyei térképek. A Mikovinyi-féle térkép Ócsa mellett, nyugatra még egy közepes terjedelmű tavat mutat két szigettel (Orsz. Széchényi Könyvtár Térképtár TA 1849), Ballá Antal (Mappa specialissima. . . Comitatus Pest, Pilis, Solt. Viennae 1792), ábrázolásában a szegedi úttól nyugatra Ócsának a falu alatti része, Babád, Cibakháza, Sári,: — keletre Pótharasztja mocsár, erdő; müvelés al^tt csak Pakony és Ócsa felső része (uo.). 95 Smolders 33—59. — Soens 266—-293, 374—405. 96 Smolders i. m. 57. 97 Soens i. m. 281—285. 98 Uo. 371—396. 99 Uo. 288—290. Iyaon 500 szerzetese közül a XII. században legalább 400 a konverzus. Petit i. m. 173. — Weissenauban (Württenberg) a XII. század elején 24 kanonok és 60 konverzus él. (O. Timme, Weissenau. München 1936, 2.} 100 Soens i. tu. 290. — Higounet i. m. 83—84. 40